Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 2. Érték és mértékek

Egy már említett hatalmaskodás során, amikor János deák borait 1586. Boldogaszszony nap tájában elvitték, a házától elvont 6 hordó bor 133 forint 50 dénárt ért, vagyis hordója 22,25 forintot.

490 Később szőlőjének szedőhelyéről (valószínűleg szüret után) 4 gönci hordó borát szállították el tudta nélkül 28 forint értékben, s ugyanennyit ért 4 ökre is (ökrönként és hordónként 7 forintot). A bor (must) becslését a város megbízottai végezték felkérésre, s ők is 6-7 forintban állapították meg egy hordó árát. Már 1581-ben van adat, hogy Csabán őfelsége katonái által elvitt borért 25 forintot ill. 10 forint kártérítést kértek, amennyiben a bor hordós bort jelentett, ill. ugyanekkor számítottak „haton lőréjéért", vagyis 1 hordó lőrét 6 forintban. Ezek az árak mutatják, hogy a drágaság előtt és után nem volt jelentős árkülönbözet a bor értékében, ill. a bor és a lőre áraránya is alig változott, az akkori 1/3-ról 1/4-re. 1590-ben Petneházy János edelényi lelkésznek a miskolci török adóba való fizetése fejében elvették 1 hordó borát, melyet 10 forintért adtak el (fuisset divenditum), a sértett viszont 25 forint károkozásért indított pert az erőszakos törökadó-szedő, Bakos Balázs el492 len (damnum salvo actu potentiario pro flor.25. pati noluisset). Az 1581-ből és az 1590-ből való forrás megerősíti, hogy 1 hordó bor ára az 1580-as évtizedben 10 és 25 forint között mozgott. Bellény András a pellengérhelyen szétfolyatott 4 hordó boráért 80 forint kárt szenvedett, vagyis egy hordó bora 20 forintot ért 1593-ban.

493 A század végén 1596-ban a város kommunitása erőszakkal vette el Bakos Balázstól Vörös János kocsmáitatásra szánt borát, s a kár 65 forint, vagyis 1 hordóért 32,5 forintot számítottak fel.

494 A bor árával szorosan összefügg a mértékek rendszere. Ha erre az ingoványos talajra merészkedünk, nem remélhetjük, hogy süppedés (elsüllyedés?) nélkül átvághatunk rajta, próbálkozásunkat csupán az mentheti, hogy a Miskolcon használt 16. századi bormértékek ismerete nélkül nehéz tájékozódni a bor forgalmában. A mértékek nyelvének, amely a borforgalom résztvevői kommunkációjának alapja volt, rengeteg dialektusa ismeretes. Miskolcon is volt helyi, de más mértékektől nem független mértékhasználat, de mást használtak a diósgyőri várban, mást az egri, megint más a kamarai decimatorok, és külön mértékkel mértek a bártfai és egyéb kereskedők. Az egyik legelső miskolci helyi bormértékre a bártfaiak figyeltek fel 1520-ban, amikor egy bizonyos miskolci Ágostontól 5 hordó bort vettek, melyek hat bártfai félhordót tesznek ki (vasa vinorum quinque que se extendunt ad sex media vinorum).

495 A miskolci hordó 6/5 bártfai féllel, vagyis 290 iccével azonosítható. Az 1563-as jobbágypanaszok és kamarai iratok az adatok egész sorával szolgálnak, melyek között Észak-Keletmagyarországon a legnagyobb múltja, ill. a 16. századból tekintve inkább jövője a gönci hordónak van. A gönci hordó első említését Bogdán István, a téma monográfusa 1564-ben lelte fel Diósgyőrből,

496 Balassa Iván, a hegyaljai szőlőkultúra monográfiájában pedig 1576-ból ismeri.

497 A diósgyőri vár már említett, két példányos 1563. május 19-én felvett leltárának első, a királyi biztosok által is aláírt és megpecsételt példánya a várbeli élelmek között (Victualia in arce) a búza (358 köböl) és liszt (88 köböl) után szerepel: borok közönséges gönci hordókban - 48 hordó (Vina vasis 490BmLt 501/c XVIII. V. 28. 491 BmLt 501/1 2.k. 73. 492 BmLt 501/1 2.k. 560. 493 BmLt 501/c X. I. 157. 494 BmLt 501/1 3.k. 331-332. 495 Fügedi 1972 43. Bártfa vs.lt. 4994. 496 Bogdán 1991 181. 497 Balassa 1991 538.