Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 1. Szőlőművelés-borkultúra

A bor nemcsak a mindennapokban, hanem a mezővárosi polgár ünnep eseményein is fontos szerepet vitt. Már említettük az áldomáspohár szinte szakrális szerepét az adásvételek, ingatlanforgalom érvényének szentesítésénél. A katolikus egyház szentmiséin a pap privilégiuma volt a bor áldozása. A város vallásváltása miatt a 16. századi katolikus kegytárgyak szétszóródtak, nem maradtak az utókorra. A diósgyőri várkápolna 1563-as inventáriumában azonban szerepel „egy aranyozott ezüst kehely, paténával, selyemszálakkak díszítve (Calix cum patena argentea deaurata cum coopertorio ex tela alba sericis filis picta)".

469 Ebben a kehelyben véljük felfedezni azt a gyönyörű későgótikus sodronyzománcos Mátyás korabeli kelyhet, amely ma Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményének féltett kincse (leltári száma: HOM TGY 53.804.14.), melyet a diósgyőri református egyház adott el a múzeumnak a század elején (15. kép). Ha a két kehely azonos, akkor több mint négy évszázadig szolgáltatták benne ki a bort, mint keresztény szentséget, előbb a katolikus egyház szentmiséin az uralkodó és udvara, majd a zálogbirtokos főurak jelenlétében, ill. a zálogbirtokosok úrvacsoráin, később a református híveknek a diósgyőri egyház úrvacsoráin. Megmaradt viszont az Avasi református egyház klenódiumai között az az úrasztali pohár, amelyet a Városkönyv tanúsága szerint egri vitézlő Bazsó Farkas (1589-90-ben az egri vár provizora)

470 házastársa Sabai (a pohár felirata szerint: Bai) Anna csináltatott és ajándékozott a miskolci anyaszentegyháznak 1588-ban.

471 A 16. századi felsőmagyarországi ötvösmunkákkal rokon serleg az Avasi egyház kincstárában a legrégibb tárgyként emlékeztet a bor fogyasztásának legszentebb alkalmára, AZ UR IESUS CKRISTUSTUL ZEREZTETETT ZENT VACSORÁNAK TIZTELETIRE (16. kép). A bor szakrális kultuszára mutat az a tiltakozás is, amelyet az egri (káptalani) ügyész nyújtott be a vármegyénél a miskolci bírák, esküdtek és az egész miskolci tanács ellen, akik „egyetértésben Bellény András borait kivontatták a piactérre, a büntető/kivégzőhelyre - mégpedig ezen város hírhedett pellengérhelyére, ahová a bűntettet és gaztettet elkövetett elitélt személyt szokták kivezetni - a hordók dongáit és a kádakat szétvágva, a borokat kifolyatva, állatokkal itatták fel, sőt lábukkal is megtaposták, az isteni parancs ellenében teljesen szétfolyatták a földre. A szentség iránt tiszteletlenségből tették mindezt, mely szentséget nemcsak az Otestamentumban [kellett tisztelni], ahol kinyilatkoztatás történt a kenyér és bor szentségéről, hanem még inkább most kell nagyobb tisztelettel viseltetnünk az Úr vérének és testének szentsége iránt. (Ex Consensu vina Egregii Andreáé Bellény ad forum publicum et locum supplicii nempe submediastrum huj us oppidi ignominiosum, in quern locum criminosum et facinorosum quemlibet condemnatum ducere soient, extrahi, ubi dissecantes circulos et dolia vina effusa animalibus ebibenda, et pedibus conculcanda, contra dispositionem Divinam, in terram effundi permiserunt. Ideo de irreverentia Dei sacrae, quam etiam non solum in veteri Testamento, ubi de Sacramento panis et vini in figura significatum fuit, nunc autem eo magis in Sacramento Corporis et Sanguinis Domini major reverentia debet adhiberi.)"

473 A miskolciak azonban ezzel a tettükkel nem a Sákramentumon kívántak gyalázatot elkövetni, hanem egészen más, a szentségek tiszteletén kívül eső ügyben ütközött össze az Egri Káptalan ill. nemes Bellény András és a város kommunitása: a bor értékesítésében. 469 OL UeC 87/68 470 Szabó JGy 1982 33. 471 M.jk. 310. 472Fügedi M. 1993 178. 473 BmLt 501/1 2.k. 660.