Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI

Schir Ferdinánd üvegesmester számlája 1849-ből modern üzlethálózat csak korlátozott szerepet játszhatott a bükki gyártmányok terjesztésében. A 19. század derekától azonban a városi céhes ipar kialakulása következtében jelentős mértékben megváltozott a bükki hutatelepülések lakosságának az üvegkészítő műhely és a piac közötti kapcsolatban betöltött szerepe. Az 1799-ben alakult miskolci asztalos céh tagjai sorába 1844. november 17-én lépett először üveges mester. Czibula József üveges ekkor jelentette be „...miszerint a kis Céh egyennei közzé kívánna bé állítani, mestersége müvébül remekelni, azon készséget hogy a Ns. Céhnek minden terheiben részt venne, mint rendes módon be állott üveges mestert társunknak bekebeleznénk, szokott mód szerint a hitet fel vette, ez utal mester taksát fizetett".

163 Czibula József felvétele után 1847-ben Cibula Boldizsár „vidéki üveges mester" és Schir Ferdinánd üveges mester, 1848-ban pedig özvegy Megelle Károlyné üveges mester is tagja lett az asztalos céhnek. Ez a négy személy a bükki hutatelepülésekből származott, ott sajátították el az ablakozás és üvegmetszés tudományát. A diósgyőri koronauradalom területén, de Borsod megyében is a városi céhes ipar bölcsője a bükki üveggyártás volt. A városi céhes ipar nemcsak az üveges munka során alapvetően fontos üvegtermékeket szerezte be a bükki hutákból, hanem szakemberszükségletét is innen biztosította. A mesterek egy része még a 19. század második felében is mint vidéki mester (landmeister) szerepelt a nyilvántartásokban. 163 A miskolci asztalos céh iratai. HOM. HTD. Ltsz. 76.10.1.