Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A RÉPÁSHUTAI ÉS A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGHUTÁK

arattak Schusselka Gusztáv üzemének „szép tiszta táblaüveg és más e nemű gyártmányai".

119 A gyertyánvölgyi üzem hátrányos helyzetének oka, vagyis a modern gyáripari szint elérésének akadálya az volt, hogy a fő közlekedési útvonalaktól távol működött. A szállítási költségek emiatt megnövelték a termékek árát és csökkentették azok versenyképességét a kereskedelemben. A bevételek nem tették lehetővé a vasúti szállítások költségeinek fizetését, s ezért - mint Schusselka panaszolta -, „kénytelenek vagyunk ezen üvegnemeinket Budapestre sőt távolabb eső helyekre is tengelyen szállítani, a mennyiben így jutányosabban kalkulálódik".

120 1889-ben járt le az 1865-ben megkötött bérleti szerződés. Schusselka még 10 évre meghosszabbította a kincstárral kötött szerződést, mert abban reménykedett, hogy újabb termékeivel piacokat hódíthat meg, s versenyképes lesz a többi üveggyárral. Gázfűtéses kemence üzembe helyezése után kezdték meg a fluorhidrogén és a csontliszt felhasználásával a tejüveg készítését. A réz, króm, vas, kobalt és mangán oxidjaival pedig a zöld, sárga, vörös, kék és ibolya színű üvegtárgyak gyártását. 1890-ben a Koós-féle cégnek átadott részen felül 1189 mázsa üveget értékesítettek Tornallyán, Rozsnyón és Dobsinán.

121 Ez azonban a gyertyánvölgyi és egyben a bükki üveggyártás utolsó sikere volt. 1895-ben a gyertyánvölgyi üveggyár egyik legjelentősebb üzleti partnere, Koós Soma csődöt jelentett, s az üzem kihitelezett áruinak jelentős részét elvesztette és fizetésképtelenné vált. A tulajdonos, Schusselka Gusztáv 1897-ben szintén csődbe jutott. A gyár épületeit és berendezéseit a kincstár a „bérleti szerződés be nem tartása címén" kisajátította. Hosszú időn keresztül keresett új bérlőt a kincstár, még 1898-ban is hirdették, de nem akadt vállalkozó, aki a modern üveggyárakkal szemben vállalni merte volna a több szempontból hagyományos technológiával működő üzem irányítását.

122 Miskolc város tanácsa ugyan kísérletet tett üveggyár alapítására, mert feltárták „...azon előnyöket, melyeket a gyártelepnek egy fejlődő népes város nyújthat". Azonban, mint a polgármester írta jelentésében „Czélt nem érve, azt most már másnak nem tulajdoníthatom, mint azon előnynek, melyet Szent Péternek (Sajószentpéter) az ottani kőszéntelepek nyújtanak".

123 119 Sorozata a borsodmegyei ipari és gazdasági kiállítási tárgyaknak. Miskolcz, május 14-21. Borsod, 1871. évf. 20-21. Miskolcz, 1871. 120 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1891. évi közgazdasági viszonyairól. Miskolcz, 1892. 56. 121 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1890-ik évben. Miskolcz, 1891. 37. 122 Erdészeti Lapok, 1898. évf. Árverési hirdetmények. 123 Szendrei J., 1911. 763. I