Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
A RÉPÁSHUTAI ÉS A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGHUTÁK
jövedelmet, nagyobb bevételt biztosított. A gyertyánvölgyi üzemben 8 tégelyes kemence és egy nyújtókemence felhasználásával a 19. század utolsó harmadában évente átlagosan 50 000 forint értékű táblaüveget és metszett üveget gyártottak. Az 5000 schokk tábla és 30 000 schokk metszett üveg előállítása során 400 q kvarcot, 800 q homokot, 6000 m 3 fát, összesen mintegy 1500 q segédanyagot használtak fel. Az üzemben 70 munkás dolgozott, 50%-ban férfiak, 30%-ban nők:, és 20%-ban gyerekek. A férfiak napi munkabére 1-2 forint, a nőké 40-50 fillér, a gyermekeké 15-25 fillér között váltakozott. A gyertyánvölgyi üveggyár folyamatos termelésének biztosítására évente 200 munkanapot fordítottak. 117 A gépek és a géppel üzemeltetett zúzdák használatával szemben a termékelőállítást manufakturális munkafolyamatok alkalmazása jellemezte. Az üvegkészítés munkafolyamata szinte semmiben sem különbözött a korábbi üveghutákban alkalmazott munkafolyamatoktól. Az üzem nyersanyagszükségletének döntő többségét helyben szerezték be. Óhuta és Újhuta közelében a Bagolyhegyen, Gyertyán völgy mellett Nyírmezőn, Sügérlápán, Mexikóvölgyben, valamint a Tebe pusztán kis szabadtéri tárókból termelték ki a békasónak nevezett kvarchomokot. Az üvegtisztításhoz szükséges vegyi anyagokat, festékeket és szódát Németországból, Ausztriából és Morvaországból hozatták. A hamuzsírt az erdőkben elégetett fák hamujából lúgozták ki. Az üvegmassza olvasztásánál rengeteg selejtes üvegterméket, üvegcserepet hasznosítottak. A gyertyánvölgyi üzem olvasztókemencéit a paraszti lakóházak kemencéihez hasonló módszerrel készítették. A fából elkészített kemencevázat 10-15 cm vastagságú tűzálló agyagréteggel fedték, amelyet a faváz eltávolítása után lassú, állandó tűzön kiszárítottak. A kemencemester, szaknyelven Schmirreirer által fateknőben összekevert anyagot tűzálló téglákra állított vasfazekakban olvasztották folyékony üvegmasszává. A folyékony matériából vegyszerek segítségével csapatták ki a szennyeződéseket és a salakot. Egy fazékból általában két munkás dolgozott, s mindegyiküknek egy-egy gyerek segédkezett a formák kezelésében és a kész termékek elszállításában. Az üvegfúvó a pipa segítségével kiemelt materiából egy vizes vályú felett hólyagot fúvott, majd a gyerek által előkészített formába fújta az üvegmasszát. A mesterek fúvás közben dünnyögéssel szólították fel a gyerekeket a forma szétbontására, miután az üveg végleges formáját elnyerte. A kész termékeket a vályúpadon vízbe mártott pajmáz (vas) segítségével választották le a fúvópipáról, miközben a gyerek egy cseppnyi folyékony üveg segítségével ragadóvasat helyezett az üvegtárgy aljára. Az üvegek nyakrészét csipeszek, fogók segítségével formázták meg, majd a lejtős vályúba helyezett termékeket a formatartó gyerekek szállították el a hűtőkemencékbe, ahol alakjuk és méretük szerint csoportosítva agyagfazekakba helyezték azokat. 117 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1885-87. Miskolcz, 1888. 52.; A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a kamarai kerület kereskedelmi-, ipari- és forgalmi viszonyairól sz 1889. évben. Miskolcz, 1890. 37-38.; A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1890-ik évben. Miskolcz, 1891. 37-38.; A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1891. évi közgazdasági viszonyairól. Miskolcz, 1892.55-57.
