Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
A RÉPÁSHUTAI ÉS A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGHUTÁK
A RÉPÁSHUTAI ÉS A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGHUTÁK Az újhutai üzem bezárását követően - mint korábban említettük - a hutatelepülések lakói beköltöztek a vashámorok környékére. Az ezt követő 30 évben a vasgyártás mellett, annak árnyékában számos kísérlet történt az üvegipar újjáélesztésére. E kísérletek eredményeként a Bükk hegység különböző területein, a koronauradalom birtokán, illetve magánterületeken üveghuták létesültek. Ezek a kis apró huták egymással is vetélkedve igyekeztek életképességüket bizonyítani. Közülük azonban csak a répáshutai üzem vált jelentőssé. A répáshutai üzemet 1790-ben a Nógrád megyei Hrinyova-hutából származó üvegesmester, Stuller János építtette. A huta Újhutától (ma Bükkszentkereszt) nyugatra, kb. 9 kilométer távolságra, a Bükk hegység Répás nevezetű erdejében helyezkedett el. Ez a terület több szempontból is kedvezőbb lehetőséget biztosított az üvegkészítés számára, mint Újhuta környéke. Közelében gyorsfolyású patakok voltak, amelyeknek vízienergiáját felhasználva helyben épített törőmalomban lehetett az alapanyagokat feldolgozni. A hutától kis távolságra, a Gyertyánvölgyben könnyen hozzáférhető és kibányászható nyersanyaglelőhelyek voltak. A huta szomszédságában elhelyezkedő Nagy Pál és Nagy Répás elnevezésű területeken pedig az erdőgazdálkodási tervek szerint 1787— 1795 között lehetett megkezdeni az erdő kitermelését. Az üveghuta alapításában fontos szerepet játszott az, hogy Répás 1766-1776 között lakott település volt. Szlovák erdőmunkások éltek itt, akik a Fazola-féle vasgyár építéséhez szükséges fát termelték ki. A vasgyár felépülése után pusztán hagyták a települést, így az üveghuta számára használható utak és épületek állottak rendelkezésre. Az ide költöző üvegkészítők már 1790-ben Répáshutának nevezték a települést. 101 A 19. század elejére számukban és elhelyezkedésükben is megváltoztak a Bükk hegység üveghutái. Megszűnt a hutabérci és kőhutai üveggyártás, s miután a visnyói hutát új területre telepítették, ez is elvesztette korábbi jelentőségét. 102 1808-ban a visnyói mellett már csak a répáshutai üzem működött. Ez volt a diósgyőri koronauradalom egyetlen üveghutája. 103 Az óhutai és újhutai üveggyártás emlékét már csak a települések nevei őrizték meg. A lakosság - termőterületek híján - favágással és fuvarozással foglalkozott. A hutatelepülések lakosságának helyzetéről tájékoztató 1828. évi összeírásban csak egyedül Répáshuta neve 101 OL. Urbárium et Conscriptiones 1766. Fasc. 3. No. 37. 21-22. Perceptorium censum Urbarial um 1776. BmL. XI/601. A diósgyőri koronauradalom iratai 836. sz. irat. Répás lakosai 1776-ban fizettek utoljára 34 ft censust, majd pusztán hagyták a települést. Répást 1790-ben nevezték először Répáshutának. Vö. Sipos /., 1958. 20. 102 HOM. HTD. Ltsz. 69.5.76. 103 Lipszky /., 1808. 257-258.; Demian 1805-ben megjelent statisztikai munkájában még két korabeli uradalmi hutáról tájékoztat. Ez tévedés, mert ekkor már csak egy üzem működött. Vö. Telkes S., 1895. 2.
