Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
AZ ÚJHUTAI ÜVEGGYÁRTÁS TÖRTÉNETE
Az újhutai üveggyártás 18. század végi megszűnésének több oka is volt. 1796-ban járt le a Simonides János és a diósgyőri koronauradalom között kötött bérleti szerződés, de megújítására, új bérleti szerződés megkötésére nem került sor. Az üveghuta számára kijelölt erdőterületek kimerülése, ennek következményeként a nyersanyagok távoli területekről való beszerzése, illetve szállítása gazdaságtalanná tette a termelést. Simonides János pedig nem merte vállalni az üveghuta áttelepítésével járó kockázatot. Az újhutai üveggyártás megszűnésének a diósgyőri koronauradalom gazdasági fejlődéséből eredő okai is voltak. A koronauradalom virágzásának időszaka egybeesett a manufaktúraipar fellendülésével. Ez a fellendülés Miskolc iparában (papírgyártás, kőedénygyártás) éppúgy megfigyelhető, mint a város környéki települések ipari jellegű tevékenységében (vaskohászat, szén- és mészégetés, üveggyártás). A bükki manufaktúrák közül azonban egyedül a vasfeldolgozás és a vaskohászat volt az, amely szinte töretlenül vezetett a kapitalista nagyüzemi termelés Diósgyőr-vasgyári bázisának kialakulásához. A vasfeldolgozás súlyához viszonyítva az üveggyártás legfeljebb helyi jelentőségű volt. Még azok a kis üzemek is veszélyt jelentettek üzemelésük során, amelyek a 18. század utolsó évtizedében a diósgyőri koronauradalom gazdasági egységén kívüli területeken kezdték meg működésüket. Az újhutai üzem semmilyen körülmények között nem állhatta a versenyt a cseh és osztrák üveggyárak termékeivel szemben, hiszen gépek és víz hiánya miatt a kristálystílusú termékelőállítás alapvető feltételeit sem lehetett megteremteni. A nyersanyaghiány, a magyar és a külföldi üvegtermékek konkurrenciája, s nem utolsó sorban a diósgyőri koronauradalom gazdaságpolitikája következtében 1799-ben nevezhették utoljára magukat Újhuta lakói az „üveghuta népé"nek, jelezve ezzel azt is, hogy véglegesen megszűnt az üveggyártás Újhután. 100 100 A Helytartótanácshoz küldött megyei jelentés arról tájékoztat, hogy az újhutai üveggyártás fejlődésének fő akadálya a vízhiány. Vö. Me'rei Gy., 1951. 116.; 1799-ben Újhuta lakossága iskolaépítésre kérvényt nyújtott be az uradalomhoz, s ekkor nevezték magukat utoljára az „üveghuta népé"-nek. Vö. Sipos /., 1958. 20.
