Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS KEZDETE A BÜKK HEGYSÉGBEN
Bükk hegységben és az ún. Ócska hutában kezdtek üveget gyártani, amely szintén a Márkus völgyben helyezkedett el. 69 Az óhutai néphagyomány állításának hitelességét írásos adatok nem támasztják alá, de az első üveghuta helyének megjelölése mindenképpen helytállónak tűnik, mert 1712-1717 között Óhuta településtől északkeletre, a Márkus völgyben kezdődött meg az üveggyártás. A különböző forrásokban Huta, Diósgyőri Huta, Glashütten, Officina Vitriaria néven szereplő település az üveghuta szomszédságában kialakult településsel azonos, amelyet a 18. század második felétől a kialakult újabb hutatelepülésekkel szemben megkülönböztetésképpen - az időben korábban történt alapításra utalva - Óhutának neveztek el. Az óhutai lakosok 1864. május 7-én Pesthy Frigyes hegynévgyűjtő kérdőívére válaszolva is az üveggyártás kezdetének helyszínéül a Márkus völgyet jelölték meg, azonban az időpont meghatározásakor nyilvánvalóan az emlékezet tévedéseit figyelembe véve alaposan tévedtek. Eképpen nyilatkoztak: „Hajdanában Márkus név alatt volt azután üveg Gyár alakíttatott, s tartott körül s belül 300 esztendeig elpusztítása után helységgé alakult." 70 Az első bükki üveghutát, az óhutai üzemet egy magánvállalkozó építtette az uradalom költségén, s használta, mint bérleményt. A bérleti díj fizetése mellett köteles volt az alapító tőkét kamatostól visszafizetni. Az üveghuta bérlője csak az előállított üvegtermékek felével rendelkezhetett, mert a másik felét be kellett szolgáltatni az uradalomnak. Ennek fejében az uradalom biztosította a huta működéséhez szükséges fa kitermelésére, szállítására és a huta körtili kisebb építkezésekre a Bükk környéki jobbágyfalvak lakosságának robotmunkáját. 71 Az első üveghutásokat nemcsak telepeseknek, hanem kiváltságoknak örvendő szakmunkásoknak is tekintették. 1735-ben a szepesi magyar kamara újból megerősítette a hutások azon jogait, amelyeket a letelepedéskor kaptak. A rendelet szerint a hutások „nem tekinthetők urasági szolgáknak, jogállapotukban különböznek a lakosság többi részétől". Nem kellett adót fizetniük és szabadon használhatták az erdei utakat. A mészégetéshez, valamint az üvegkészítéshez szükséges fát is szabadon termelhették ki. A hutáslegények a hutásmester, vagyis a hutabérlő alkalmazottjai voltak, tőle kapták a fizetésüket és az uradalom nem tarthatott igényt szolgálataikra. 72 Az óhutai üvegkészítő üzem munkásainak, illetve az első hutatelepülés lakói egy részének nevét a diósgyőri plébánia anyakönyvei őrizték meg, mert Óhuta 1730-1748 között a korábbi időszakkal ellentétben már a diósgyőri egyház fiókegyházai közé tartozott. Az egyházi iratok a következő neveket őrizték meg: „Anna Palacik, Csupko Pal, Urban Ilona, Helembai Boldisar, Nagy Judit, Joseph Czupka, Georg Fignar, Anna Jelecsik, Andreas Virág, Maria Kecsinorka, Georg Opprendek, Maria Venzel, Gasp. Gedeon, Maria Vojcsan, Jos. Tóth, Zuza Kedelin, Novik(?), Tokar(?), Taligas(?), Ilona Urban." Az első hutások neveinek nyelvészeti elemzése azt mutatja, hogy 69 Sipos I., 1958. 17. 70 Pesthy F., 1988. 249. 71 OL. Urbárium et Conscriptiones fasc. 5. No. 4. Conscriptio dominii Diós Győr 1720. 72 BmL. Politicorum Actorum. Mat. III. fasc. I. fr. 1742. Hutariari que servi... 1735.
