Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A MADÁR

a dekoratív kakasforma, a papírkivágás összehajtogatós technikájából adódóan páros formában.

94 A késői népművészeti alkotásokon (elsősorban a faragott tárgyakon) a részletező, természethű ábrázolásra törekvés jegyében jelennek meg a plasztikus kakas alakú fogók. Madármotívum a magyar népművészetben Szőttesek, hímzések A takácsok működése a 15. század elejétől követhető Magyarországon, mint királyi kiváltságokkal védett városi mesterek, a pamuttal mintázott vásznakat szőtték.

95 Az alkalmazott minták azonosságát, rokonságát az is befolyásolta, hogy a takácsok mintakönyvek alapján dolgoztak. A mintákat tilalmak védték, azok a céhbeliek privilégiumai voltak a kontárokkal szemben. A kassai céh 15. századi irataiból tudjuk, hogy a madaras mintát is csak a céhbeliek szőhettek.

96 A 18. századtól a takácsok már egyre inkább a parasztok számára is szőtték a csíkokban piros, kék színnel mintázott vásznakat. így a madaras minta is eljutott a falusi takácsokhoz, majd helyenként magukhoz a szövéssel is foglalkozó parasztasszonyokhoz is (1. kép). /. kép. Madaras bakacsin (16. század) 94 Vö. JosefGrabowski 1978. 202. és Reinhard Peesch 1981. 187. 95 A magyarországi takácsmesterségről vö. Bevilaqna Borsodi Béla 1942., valamint újabban kiváló öszszefoglalás: Bobrovszky Ida 1975. 153-200. 96 K. Csilléry Klára 1980. 479.