Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A BÁRÁNY (AGNUS DEI)
A BÁRÁNY (AGNUS DEI) Adatok a bárány jelkép kultúrtörténetéhez A bárány nemcsak mint jelkép, hanem mint valóságos áldozat már a kereszténység előtt is ismert volt. 476 A biblikus idők előtti zsidó gyakorlatban - erről Mózes több helyen is említést tesz - az égő állatáldozatok között, más állattartó népek kultikus szokásaihoz hasonlóan, a tulok mellett gyakran előfordul a kos és a bárány is. A zsidók Egyiptomból való szabadulásukkor is bárányt áldoztak. Röviddel az Egyiptomból való kivonulás előtt az Úr meghagyta Mózesnek, hogy Izrael közösségében minden család készüljön fel egy bárány feláldozására. A bárány vérével kenjék meg az ajtófélfát, ez a jel fogja őket megvédeni az Úr haragjától, amikor éjjel elpusztít minden elsőszülöttet Egyiptomban. Ez a nap a továbbiakban emléknap maradt, „az Úr ünnepe". 477 A régmúltban valóságos állatáldozat később jelképessé vált. A húsvéti bárányevés szokása őrzi e régi ételáldozat emlékét. A Szeplőtelen Bárány, amit a zsidók húsvétkor megesznek, már a prófétáknál a Messiás jelképe. Később is az emberiségért áldozatot vállaló Krisztus és az áldozathozatal jelképének tekintették. Keresztelő Szent János szavai szerint: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!" Hogy a bárány mint Krisztus-szimbólum a keresztény művészet egyik kedvelt motívuma lett, annak másik oka Szent János látomása az Apo478 kalipszisben, amely szerint az Ur trónjánál „ott áll a Bárány, mintha leölték volna". 692-ben a konstantinápolyi zsinat megtiltotta Krisztus bárány alakban való ábrázolását. A keleti egyházban azóta igen ritka ez a téma. Rómában viszont majdnem ezzel egyidejűleg I. Sergius pápa elrendelte, hogy áldozáskor a következő imát kell énekelni: Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis - Isten báránya, aki elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk. Ebből következően a nyugati művészet megtartotta és gyakran ábrázolta a bárányszimbólumot. 479 A bárány szimbolizmusának összetettsége magyarázza ikonográfiájának sokszínűségét. Megjelenítésében több típus különíthető el. Ábrázolásának leggyakoribb attribútumai a következők: Az Isten báránya feje körül a dicsfény a feláldozott, de ugyanakkor felmagasztosult és győzelmes Krisztust jelképezi. A keresztet hordozó bárány a megfeszített Krisztus másaként jelenik meg, gyakran fekvő helyzetben. Az oldalán lévő sebből vér csordul ki, ami egy kehelyben gyűlik össze. A kereszthez egy templomi zászlót hozzátéve a Keresztrefeszítés szimbólumából a Feltámadás szimbólumát alkották meg. A bárány úgy tartja a keresztet, mint egy trófeát, és patáival a melléhez szorítja. Az ókorból átvett győzelmi jel továbbá a koszorú, amely gyakran övezi a bárányt. 480 A Krisztust szimbolizáló bárányt már az ókeresztény művészetben is szívesen ábrázolták, szarkofágokon, freskókon, mozaikokon, templomok apszisain, boltozat-záróköveken egyaránt: a ravennai Galla Piacidia mauzóleumában egy szarkofágon íves oszlopok 476 Vö. Verebélyi Kincső 1984. 12-13. 477 A keresztény művészet lexikona 1986. 45. 478 A keresztény művészet lexikona 1986. 45. 479 Vö. Takács Béla 1986. 49. 480 Louis Réau 1955. 81.
