Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SZARVAS

95. kép. Erdélyi úrihímzés (18. század) A kelmefestésnek és nyomott textileknek is kedvelt mintája volt a szarvas. A gyakran szövött kelmékről átvett kompozíciókban gyakori az életképszerű ábrázolás, főleg német nyelvterületen. A szendrői református egyház 18. század eleji nyomott úrasztali térítőjén a különböző virágcsokor minták szabályos elhelyezésével betöltött felület közepét koszorúba foglalt 272 szökellő szarvas díszíti. Egy, a magyar parasztságnál ritkán alkalmazott nyomott vásznon, egy Dés környékéről származó derékalj végen is visszatekintő szarvasok sorakoznak, 271 szépen stilizált környezetben (93. kép). Kékfestő nyomodúcokon a magányos ugro szarvas, vagy fejét hátravető szarvas alakja jellemző. Az állat a döntően virágcsokros és geometrikus díszítmények közé nem illesztődik be szerves kompozícióba, a kelmét mégis dekoratívvá teszi. A szarvas kedvelt mintája volt a reneszánsz és kora barokk mintakönyveknek is. Legelterjedtebbnek talán Sibmacher 1597-es mintakönyvének kecses fekvő szarvasmintáját tekinthetjük

275 (96. kép). Fennmaradt hímzés mintakendőkön is állandóan szerepel alakja.

276 Fekvő és álló változatban ábrázolták, és ez a két megoldás jelenik meg aztán az alkalmazott textildíszítményeken is. 272 Vö. Domokos Ottó 1981.4. kép 273 Közli Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 588.; Másik példánya is felbukkant az egri Dobó István Vármúzeum textílgyújtemények új szerzeményei között (ltsz. 88.1.127.), egy dísztörülköző egyik végeként. Vö. Cs. Schwalm Edit 1989. 274 Vö. Domokos Ottó 1981. 48., 60. kép, továbbá Ernst Schlee 1978. 289. 275 Közli Verebélyi Kincső 1978. 4. 276 Vö. Kataloge des Bayerischen Nationalmuseums. Stickmustertücher 1980.