Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A PELIKÁN

87. kép. Szabadrajzú lepedővég (Nyugat-Dunántúl, 18. század) ves lepedővéghímzés, ahol a pávák mellett pelikánok is találhatók a virágtő két oldalán (85. kép)

241 A Nyugat-Dunántúlról és a szomszédos morva területről ismert szabadrajzú virágtöves mintájú lepedővégeken a pelikán már csak begyéhez hajló íves nyakáról ismerhető fel, egyéb ismertetőjegyeit elveszítette, madárszerűvé vált. Nemcsak a virágbokor két oldalára helyezték, hanem a virágos ágakra is, egy-egy virág helyére ültették az ágra (87. kép).

242 Elsősorban a 17-18. században lehetett kedvelt a pelikános minta, de bizonyíthatóan még a 19. században is szívesen alkalmazták textíliák díszítményei között a pelikánt. A megformálás azonban azt mutatja, hogy egyre kevésbé ragaszkodott az alkotó az eredeti jelképes értelméhez, vagy már nem is ismerte azt, a pelikánt csak mint dekoratív madárformát átörökítve helyezték el a többi díszítmény között, s igyekeztek ábrázolásmódját a kompozícióba illeszteni. Tanulságos példa erre a Nógrád megyei Érsekvadkertről származó 19. századi rececsipke egy halottas lepedőn, amelynek ízlésvilága és megjelenítésmódja egyértelműen parasztos és kedvesen ügyetlen, naiv. A madár alakját piros, kék és fehér színű pamuttal, tömőöltéssel varrták. Kiterjesztett szárnyain színes foltok jelzik a tollazatot, két kis fiókája mint két kiscsibe, s az egész egy csibéit 243 óvó kotlóstyúkra emlékeztet (86. kép). 241 Vö. Néprajzi Lexikon IV. 1981. „Pécsi hímzés" címszó, 223.; N. Fülöp Katalin egy mintagyűjteményében nemzetiségi hímzéseink között német mintaként közölte egy változatát. Vö. N. Fülöp Katalin 1982.; Ugyanezt közölte „Pomogy, Mosony megye 1766" meghatározással Pulszky Károly 1879-ben, A magyar háziipar díszítményeiben. 242 Vö. Néprajzi Lexikon IV. 1981. 320. felső képe 243 Vö. K. Csilléry Klára 1981.225.