Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A PELIKÁN

83. kép. Úrasztali terítő (Kisnamény, Hajdú m. 18. század) nyírlövői eklézsia tulajdonából (83. kép). Griffmadárként említi a pelikánt a solti eklézsia 1819-es leltára: „vagyon kamuka abrosz, közepin egy grif madár három tsirkéivel, arany ezüst várással, 1728 esztendő számmal". A pelikánra szöveges utalást is találunk a misztótfalusi eklézsia úrasztali „keszkenőjére" hímezve, 1650-ből: „Az úr Jesus Kristus az t 233 igaz pellikán, ki megeleveníti a mi lelkünket az örök életre. Amen." Feltűnik mintája emellett ónedényeken és habán kerámián is. 1686-ból származik az a kék-fehér színezésű habán tál, melynek közepén csipkézett keretben az évszám kíséretében található a fiait 234 vérével élesztő pelikán (84. kép). A pelikán emellett a legkülönfélébb funkciójú világi használati tárgyak díszítményei között is megtalálható. Egy gyönyörű székelyföldi lőporszarun a svasztika közepét beke235 retezett pelikánábrázolás foglalja el. Egy mézeskalácsformán szintén keretbe foglalták a pelikán alakját. A díszesebb megjelenés érdekében az üres felületeket gazdag faragású virágos leveles ágak töltik ki.

236 Egy tulipános virágtő tetejére helyezte az alkotó a pelikán fiókáit azon a rendkívüli szépségű, karcolt díszű marhaszarvkürtön, mely 1788-ban 237 készült Kőteleken, ajándékba. Egy Kecskemétről származó csigacsináló táblácskán is feltűnik a pelikán - korona, kereszt és kétfejű sas társaságában - leveles ágon ül, csőrét 238 begyébe mélyeszti, de fiókái már nem szerepelnek a tárgyon (88. ké p). 233 Takács Béla 1983. 9. kép; Takács Béla 1986. 59. 234 A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. 235 Ortutay Gyula 1943. II. k. 86. 236 Fábián Gyula 1913. 91. 237 Bellon Tibor-Szabó László (szerk.) 1987. 270. 238 Nóvák László 1982. 6. kép