Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A MADÁR

Erdély gazdag és sokrétű fazekasművészetének díszítményvilágában is jelentős a madár alakja.

1 3 A szászkézdi kerámiában karcolással készültek a meglehetősen stilizált madármotívumok. A reneszánsz, habán elemeket is átörökítő zilahi kerámiában, valamint a tordai és székelyudvarhelyi cserepeken, elsősorban a bokályokon kedvelt az íves ágon álló madár, általában virágos ágakkal közrefogva

134 (30-31. kép). A Dunántúl fazekas emlékanyagában feltűnően kevés a díszedény, s alig vannak a Tiszántúlhoz hasonló kiemelkedő stílusjegyek. Egyedül a sárköziek igényei szerint készült edényeken találunk jellemző madárábrázolást, ezek a tálak, tányérok közepét díszítő madarak sűrű vonalas írókázással készültek, rendkívül grafikusak és mozgalmasak

135 (22.kép). A feketekerámián a csiszolt, karcolt díszítmények között ritka a madár. Szabadfalvi József három példát említ, mindegyik egyazon időben, 1835-37-ben készült, s feltehetően egy kéz munkája, s így általánosnak nem tartható.

136 Festett bútorok A magyar népi festett bútorok döntő többsége asztalosmesterek munkája, akik a mezővárosok polgársága mellett a parasztságot is ellátták termékeikkel. Díszítményeik jelentős hányada is a tanulás és vándorlás során elsajátított mintakincs. A vándorló templomfestők is szívesen vállalták egy-egy láda díszítését.

137 A magyar népi festett bútorokon egyeduralkodó a színes virágozás. Jellemzője az olaszkorsós minta. Legáltalánosabbak a festett kelengyeládák voltak, melyeknek legfrekventáltabb részét, a láda elejét díszítették leggondosabban, sőt a fontos információk - évszám, esetleg név vagy monogram - is ide kerültek. A ládák díszítését gyakran egységekre, kazettákra tagolták, ezzel szimmetrikusan felosztódott a felület. A virágtövekre, olaszkorsós mintákra szívesen festettek madarakat is, hiszen ezt a fajta kompozíciót más műfajokban is általában madarak egészítették ki. A madarak megjelenése a magyar népi festett bútorokon azonban mégsem tekinthető általánosan elterjedtnek, néhány asztalosközpontban alkalmazták szívesen. „Egyes menyasszonyi ládákon az előrész két mezőjén néz egymással szembe egy-egy madár, de általában nem emelik még ennyire sem ki, elbújtatják a ládatető, a tékaelő avagy a bölcsőoldal virágerdejében" - állapította meg K. Csilléry Klára

Ui 1780-ban készült az a menyasszonyi láda, amelyet komáromi mesterek festettek a Szeremlén élt Barsai Erzsébet számára, mint a felirat tudatja. Elején két kazettában, szájában leveles ágat tartó, nagyméretű egyedi szép két madár látható. Komáromi ládákon később is fel-feltűnik a virágtőre telepedett, csőrében virágos ágat tartó madár

139 (32-33. kép). Erdélyben általában kedveltebb volt a madármotívum az egyébként is általánosabban használt festett bútorokon. Különösen Kalotaszegen alakult ki jellegzetes helyi stílusa. Egy 178l-es láda íves kazettákra tagolt elején szép virágtő tetején ül a madárka. A 19. század végéről származó tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a madaras-virágos festett dísz 133 Vö. Kresz Mária 1972. 219-249. 13 4 Kresz Mária 1972. 219-249. 135 Vö. István Erzsébet 1964. 91-137. 136 Szabadfalvi József 1987. 75. 137 A festett bútorokhoz lásd K. Csilléry Klára 1972. 138 K. Csilléry Klára 1972. 78. 139 Vö. Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 266. kép