Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A LÓ

244. kép. Vonószék (Cserépfalu, Borsod m.) Lófej-profillal díszített fűrészelt lécekből készített kerítést is ismerünk. Bereg és Szatmár megyében előfordul a lófej formájúra kifaragott kútágas is

526 (236-238. kép). Lófej alakkal díszített húsvágó bárdot és dohányvágót Szolnok megyéből közöl a szakirodalom

527 (243. kép). A páros lófejes ábrázolásnak egyik legszebb példája az a sokat publikált köleskásakavaró, amely a Kiskunságban volt használatos. A csúcsán tulipánban végződő hosszú fogót két pár lófej díszíti, melyet míves ékrovással cifrázott ki alkotója. Hasonló páros lófejmotívumokat hajdúsági csigacsináló táblácskákról is ismerünk 28 (241. kép). Egyedi megjelenésként említésre érdemes, hogy a lófej plasztika megjelenik már az 1788-ban készült, gazdag karcolt díszítésű kőtelki szarukürtön is, ahol a faragómolnár egy lófejes faragószék mellett áll. Ugyanezt a plasztikus ábrázolást látjuk viszont a 19. század végén egy bükkalji faragó faluból származó faragószéken, valamint egy tiszafüredi esztergált krumplitörőn is (244. kép). Bár ritka, de néhány példányon lóalakká formálták a I$sz

tor ivócsanakok fogóját is. Ismerjük stilizált, jelzésszerű és naturálisabb változatát is. Egészen más ábrázolásmód jellemzi a ló síkdíszítményként való megjelenését. Néhány faragópásztor által készített eszközön található egyszerű, bekarcolt vonalas lóábrázolás, szinte kizárólag az Alföldről. Egy 1844-es datálású csigacsináló hátlapjára vésték a 3 cm-nyi lovacskát.

531 Egy kiskunsági borotvatok fenéklapján két rozetta keretezi a 526 Kútvölgyi Mihály 1984. 73. 527 Vö. Bellon Tibor-Szabó László (szerk.) 1987. 101. 528 Vö. Domanovszky György 1981. 314. 529 Képét közli a Magyar Néprajzi Lexikon II. 1978. 46., 50.; Bellon Tibor-Szabó László (szerk.) 1987. 104. 530 Vö. Fügedi Márta 1988b. 661. 531 Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 170. kép