Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A KOS

232. kép. Kosfejtetös szaru sótartó (Somogy m. 1891.) A csanak elsősorban Észak-Magyarország, a Palócföld jellegzetes tárgya. Mentoré szének palástját körplasztika díszíti, fogóját pedig hasonló jellegű figurák, mint az Északi-Kárpátok vidékének szlovák és lengyel pásztorfaragásain.

506 A cserpákok fülén azonban az állatfigurák legtöbbször egy fogószerkezeten ülnek, a palóc ivóbegréken azonban a használati és a díszítő funkció ötvözésével valósítja meg a faragó a figurális fogót. A kifaragott kos kisplasztika tehát egyben a fogót is jelenti. Egy másik fogótípuson csak a makkot evő kosfej van részletezően kifaragva, a fogó többi része díszítetlen marad. Egyéni változatnak tekinthető a kosfej szimmetrikus megkettőzése, ahol az íves ál5(Y7 lattest mindkét vége fejben végződik (229-231. kép). Hasonló formai megoldást szívesen alkalmaztak a karcolással díszített szaru sótartók fából faragott fedelén is. Ez a tárgytípus Somogyban volt elterjedt, igazán szép változatai maradtak fenn. A megkettőzött kosfejes vagy a fekvő kosnak kifaragott tető dekoratív ré508 sze volt az egyébként is mívesen díszített dobozkának (232. kép). A kos plasztikus ábrázolása előfordul továbbá borotvatokok tetején és só-paprikatartó fafedelének fogója, illetve fordítójaként is (228. kép). A pásztorművészet tárgyain a kost síkfaragásban is gyakran ábrázolták. Egyrészt életképszerű pásztorjelenetek alakjaként, másrészt pedig az ezeken a tárgyakon szokásos egyéb kompozíciós sémákban is. így a fa két oldalára szimmetrikusan elhelyezett két kos 506 Vö. Bátky Zsigmond 1928. 97-105.; Madarassy László 1932. 91-96.; Marta Komorovská 1982. 112., 507 Vö. Fügedi Márta 1988b. 655-667. 508 Vö. Malonyai Dezső III. 1909. 161. t.; S. Kovács Hona 1983. 23. t.