Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A KOS

228. kép. Spanyolozott borotvatok (Somogy m. 19. század vége) segítették ennek kifejezését. A kos, a bárány ábrázolása természetesen a juhászok alkotásain dominál. A plasztikus kosfejet szinte a mesterség címerének is értékelhetjük. Legelterjedtebbnek a kosfej juhászkampókon, pásztorbotokon való megjelenítését tarthatjuk.

504 Ennek a díszítésnek bizonyos sémája, típusa is kialakult, s a fennmaradt tárgyi anyag ezért is mutat oly nagy hasonlóságot. A juhászkampó a finom gyapjas merinói juhokkal a 18. század második felében kerülhetett hazánkba. A szinte általánosan elterjedt kosfejes díszítéssel a tárgy típussá vált. A juhászkampó ívesen meghajlított „kunkorékjának" végét faragták kosfejben végződőre. Ennek vannak egészen egyszerű változatai, ahol az egyetlen díszítmény csak a kosfejes kampóvég. Gyakran azonban egész kompozíció része a kosfej. Egy somogyi juhászkampón például a horog alsó részén lévő visszafelé néző kosfej fölé egy furulyázó juhász alakját is kifaragták, egyik oldalán fekvő bárány, másik oldalán két kutya alkotja az életképet. Egy Fejér megyei 1899-es kampón pedig a klarinéton játszó juhászalak kalapos fejére simul a kosfej. Több példát ismerünk arra is, hogy a kosnak nemcsak a fejét ábrázolták, hanem az egész állatot ráfektették a kampó ívének valamelyik oldalára. Külön típusnak tarthatjuk azokat a kampókat, melyeknek vége kétoldalas, s mindkettő figurálisra faragott. Egyik íve általában kígyófejben végződve kunkorodik vissza, vagy madárfejjel díszítették, másik végén pedig kosfejet ábrázoltak (222-227. kép). A pásztorbotok legdíszesebb példányait és legnagyobb emlékanyagát a Dunántúlról, elsősorban a nagyhagyományú Juhtartással bíró Somogyból ismerjük, de a Felföldön is nagy mennyiségben készültek.

5 5 A dunántúli pásztorok egy fából faragták a botot, kampót, az ország keleti felén azonban inkább az öntött rézkampó terjedt el. A kosfej, mint a „mesterség címere" azonban itt sem hiányzott, a kampó oldalára volt öntve. 504 Vö. Malonyai Dezső III. 1909.; Fél Edit-Hofer Tamás 1975., valamint áttanulmányoztam a Néprajzi Múzeum, a balassagyarmati Palóc Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum és a debreceni Déri Gyűjtemény idevonatkozó anyagát. 505 Vö. Madarassy László 1933. 14-16.; Manga János 1967. 207-304.; Verebélyi Kincső 1983. 150-