Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A KOS

A KOS A kos már az emberi kultúra kezdetén tiszteletben tartott állat volt, korai régészeti leletek kosfejes díszítése tanúskodik erről. Az állat már az i. e. 2. évezredben csillagászati jelképpé vált, a tavaszi évkezdetet jelző akkori csillagképet nevezték el róla.

498 Az antikvitás gyakran kapcsolta isteneihez a kos alakját. A görögség több istene járt például kos alakban. Poszeidon volt az, aki Theophenával az aranygyapjas kost nemzette. A kos az erő és a termékenység megszemélyesítője volt, és számos vallásban kedvelt áldozati állat.

499 Abban a bibliai elbeszélésben, melyben Isten nagylelkűen eltekint attól, hogy Ábrahám saját fiát áldozza fel neki, és maga gondoskodik az Izsákot helyettesítő áldozati kosról, a keresztények a megváltás előképét látták. Ebben az összefüggésben a bárány helyett kos is jelentheti Krisztust. Ábrahám és Izsák áldozata az egyházi művészetben az ókeresztény kortól gyakori jelenet. Magyarországon a 16. századtól rececsipke lepedőszéleken vált kedveltté.

500 Ezek nyomán keletkeztek a 18-19. századi népi változatok. Recemunkával lepedőszélre, illetve keresztöltéssel párnákra varrták. A kompozíció központi része az Izsák helyett feláldozandó kos. A korábbi darabokon az állatot hátraforduló fejjel, az Agnus Dei-hez hasonló pózban, lépő mellső lábbal ábrázolták. Egyes változatokon virágtő két oldalán, szimmetrikusan megkettőzve áll a két jószág, a népművészeti kompozíció sajátosságainak megfelelően, az eredeti mondanivalót már felejtve.

501 A kos és a bárány ábrázolása és értelmezése néha ugyan megfelel egymásnak, de a népművészetben mégis inkább a két alak ábrázolásának teljes elkülönülése jellemző. A bárányt szinte kizárólag Agnus Dei-ként, annak attribútumaival és az ábrázolás hagyo215. kép. Faragott fogas (Ollár, Zala m. 19. század második fele) 498 Vö. Jankovich Marcell 1988. 85. 499 Vö. A keresztény művészet lexikona 1986. 180. 500 Vö. László Emőke 1984.71-100. 501 Vö. Fél Edit-Hofer Tamás 1966. 13. és 26-29. kép