Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A BÁRÁNY (AGNUS DEI)

206. kép. Úrasztali terítő középdísze (Sajókaza, Borsod m. 1646.) 488 a bojtokat tulipánok helyettesítik, a rudat pedig szinte vándorbotként szorítja magához (206. kép). Külön figyelemre méltóak azok a 18-19. századi hímzések, antependiumok, lepedők, párnavégek, ahol a dekoratív olaszkorsós-virágtöves kazettás kompozícióban található az Agnus Dei. A szabályos, szimmetrikus, szigorú komponálási elvek alapján létrejött változatokba - ahol máskor páros madarakat, pávát, esetleg szarvast ábrázoltak - harmonikusan illeszkedik bele a bárány. Olykor a virágtő két oldalát őrzi, párosával, máskor éppen a virágtő közepén áll, mintegy a kompozíció középpontjaként, belőle ágaznak szét a gránátalmás, tulipános, rozettás virágos ágak. Egy helyütt a keresztes lobogó éppen a kompozíció függőleges tengelye

489 (207. kép). A „stíluskeveredés", az Agnus Dei és az új stílusú virágos paraszti díszítőkultúra egymáshoz illeszkedése egészen a 20. századig nyomon követhető. Egy őrhalmi palóc ünnepi szőttes kötényen - a beleszőtt név szerint BALLÁ ILONA kötényén - dús, mozgalmas szedettes szőttes rózsasorok között található virágtő két oldalán két Agnus Dei. 90 Egy szintén 20. századi szlovák ágytakarón a színes naturális virágos hímzés motívumai között bukkan fel egy virágos szív két oldalán a zászlós bárány, |lóriáját színes taréj helyettesíti, zászló helyett pedig tulipán lengedez a keresztes rúdon. 488 Takács Béla 1983. 32. 489 Miroslava Ludviková 1986. 128. kép 490 Ortutay Gyula 1943. I. 184. 491 Rudolf Mrlian 1953.97-98.