Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

AZ EGYSZARVÚ (UNICORNIS)

198. kép Habán korsó, 18. század eleje 199. kép. Komáromi fazekascéh korsója, 1840. 471 Jefimova-B. 1982. 56., 102. 472 Ernst Schlee 1978. 289. 473 Borsos Béla 1982. 33. 474 Takács Béla 1986. 69-72. Magyar nyelvterületen a paraszti hímzésben nem terjedt el az egyszarvú motívuma, német és osztrák népi hímzéseken, valamint orosz textíliákon viszont még a 19. században is gyakori, virágtövet két oldalról „őrző" páros, szimmetrikus változatban, lepedővégeken, dísztörülközőkön, ágytakarókon egyaránt.

471 Hogy a kékfestő kelmék mintakincsébe is bejutott az egyszarvú, bizonyítják a 19. századból származó, sziléziai és német kelmék, melyeknek motívumvilága a reneszánsz textilek hatását tükrözi.

472 Vannak tárgyi emlékek arról is, hogy a 18. század során habán edényeken és lőportartó szarukon is alkalmazták díszítményként az egyszarvú alakját

473 (198-199. kép). Az egyszarvú jelképes ábrázolása a 17-18. század folyamán gyakran felbukkan az úrasztali edényeken, térítőkön. Szép emléke az unicornis ábrázolásának a nagyvarsányi egyházközség 1600-as évek közepéről fennmaradt, nagyméretű, színes selyemmel és aranyszállal hímzett abrosza, amelynek közepén virágkoszorúban ábrázoltak unicornist és más állatokat. Egerlövő 1736-os leltára említ egy aranyozott ezüst talpaspoharat, melynek oldalát unicornis díszíti

474 (200. kép).