Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

AZ EGYSZARVÚ (UNICORNIS)

AZ EGYSZARVÚ (UNICORNIS) Adatok az egyszan'ú ábrázolásának kultúrtörténetéhez Az egyszarvú különböző állatokból ötvözött fantázialény. Ábrázolásának érdekessége azonban, hogy ennek ellenére megjelenési formája az évezredek alatt aüg változott. Szilaj, harcias, ám kecses, de egyúttal fenséges teremtménye ő az emberi képzeletnek. E különös állat „születésének" körülményeit homály fedi. Az ókortól egészen a 17. századig hittek a valóságos létezésében is. Ezt bizonyítja, hogy a teremtést ábrázoló alkotásokon is ott látjuk az első emberpárt körülvevő állatok között. Egy 12. századi nagyméretű kárpiton (Girona, székesegyház) az Ádám körüli állatok között szerepel.

452 De egy 19. századi (1835) lengyel üvegfestményen is feltűnik Ádám-Éva és a paradicsomi fa alatt, ahol egy fehér unicornis egy lóval néz szembe.

4 3 Ezt a tényt erősíti továbbá egy német ünnepi kendő 19. századi színes, szabadrajzú életképszerű naiv Ádám-Éva ábrázolása is, ahol a Paradicsomkert gazdag állatvilágában szintén feltűnik az egyszarvú.

454 Az egyik feltételezés értelmében az unicornis legendája a Közel-Keleten egykor élt, de időszámításunk előtt néhány évszázaddal kipusztult őstulok ábrázolásaiból indult ki.

455 A rejtélyes eredet még nemrégiben is foglalkoztatta a tudósokat. Az orientalista Schräder 1892 táján azt a feltételezését hozta nyilvánosságra, hogy az egyszarvút a görögöknek talán azok a perzsa féldomborművek sugallhatták, amelyek profilból, egyetlen szarvval ábrázolják a bikát.

456 Az egyszarvú a Távol- és Közel-Kelet különböző kultúrköreiben és az antikvitásban is ismert volt már. Krisztus előtt 400 évvel azt írja a görög Ktésziász, Artaxerxész Mnemón orvosa, hogy a hindusztáni királyságokban roppant fürge vadszamarak élnek, fehér a szőrük, bíborvörös a fejük, kék a szemük, a homlokukon pedig hegyes szarv látható, melynek fehér a töve, piros a hegye, a közepe meg éjfekete. Plinius több száz év múlva további részletekkel egészíti ki a képet: „Egy másik vadra is vadásznak Indiában: Az Egyszarvúra, melynek a teste lóra emlékeztet, a feje szarvasra, a lába elefántra, a farka pedig vaddisznóra. Mély hangon bőg. Egyetlen hosszú, fekete szarv nyúlik ki a homloka közepéből. Képtelenségnek tartják, hogy bárki is élve elfogja."

457 E fantasztikus állatot azonban legtöbbször fehér lovacskának ábrázolják, melynek kecskeszakálla van, hátsó lába antilopláb, a homlokán pedig egy hosszú, tekervényes szarv díszlik. Ez a szarv egyes vélemények szerint a narvál (tengeri állat) agyarához hasonlít.

458 Természetes, hogy e csodás állat páratlan szarvához is csodás tulajdonságokat társítottak. Már Aelianus feljegyzései is kimelik, hogy az orszarvú tülkéből faragott serleget csak az uralkodó ajaka érinthette. A középkori patikákban és ritkaság-gyűjteményekben ez utóbbi állatnak az agyarát állították ki az egyszarvú gyógyerejű szarvaként. 452 Aradi Nóra (szeik.) 1988. 281. 453 JosefGrabowsky 1978. XV. t. 454 Drezda, Museum für Volkskunst kiállításában 455 Dobras Zsófia 1987. 12. 456 Wiehelm Molsdorf 1926. 14. 457 Jorge Luis Borges 1987. 32. 458 A keresztény művészet lexikona 1986. 78. Az egyszervúhoz kapcsolódó mondavilág keletkezésével, kultúrtörténeti emlékeivel részletesen foglalkozik Tasnádi Kubacska András 1958. 225-272.