Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SELLŐ

felsőtestet meztelenül ábrázolják rajta. Ez is erősítheti azt a tényt, hogy a sellő ábrázolásokban erotikus momentumokat is kimutathatunk. Mivel a sellők a csábítást, az érzéki szerelmet, a nemi vágyat testesítették meg, talán ezzel is magyarázható, hogy szívesen alkalmazták őket olyan tárgyak díszítésére, amelynek szerelmi ajándék funkciója is volt: így elsősorban mézeskalácsosokon, de pl. ajándékba faragott mosófákon is megjelenik. Emellett azonban kályhacsempéken, ostyasütő vasakon, hordóreteszeken, sőt domborműves díszű fazekastermékeken is szerepel. Sőt egy Rómából származó amuletten is kétfarkú, meztelen felsőtestű sellő lóg a láncon. Egy 1779-es datálású brandenburgi széken a háttámla csúcsán fekszik szinte oldalra dőlve a csak stilizáltán jelzett sellőalak. Egy 19. századi krétai női ing hímzésén feltűnő sellőalak azért is figyelemre méltó, mert textileken nem jellemző az előfordulása. Itt azonban egy színes selyemmel kivarrt szabályos szép virágkosaras kompozíciónak a közepére illesztették a kétfarkú koronás sellőt, melynek farkai virágsziromban végződnek.

4 Sellöábrázolások a magyar népművészetben A kétfarkú sellő ábrázolása már román kori oszlopfőkről is ismert: Pécsett és az Arad melletti Dienesmonostoron. Magyarországon korai előfordulása között sorolhatjuk fel a Szentsey György daloskönyvének 103. oldalán, az iniciáléban megjelenő egyfarkú sellőt, valamint 14-15. századi mázas kályhacsempéken, pl. a Budai várpalotából, Zsigmond idejéből származó koronás fejű, ruhába bújtatott kétfarkú sellőket

447 (188-189. kép). 446 Reinhard Peesch 1981. 141. és Bernward Deneke 1969. 333. 447 Holl Imre 1958. 277., 244. 188. kép. Kályhacsempe 189. kép. Szemeskálylia pártája (Budai vár, 15. század) (Balatonfelvidék, 18. század)