Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A KÍGYÓ

162-163. kép. Pásztorbotok, szárukon és fogóján kígyóval (Borsod m. 20. sz. eleje) Kígyóra emlékeztető ábrázolás és kígyóforma gyakori a juhászkampók kampórészén is. Az Alföldön, a Hortobágyon vasból vagy rézből készült kampókat használtak, e kampók egyik típusa volt a kígyófejes forma, ahol a „kunkorék" végét ellapították, kettéhasították, és a spirális forma mellett ez adta a stilizált kígyófejet. Szaruból és vasból készített kígyófejes kampót a Dunántúlon ritkábban használtak, ott ezt a formát inkább kifaragták. E kampók rövidebb végére szívesen faragtak kosfejet, a hosszabb, kampóshorgos vége pedig visszakunkorodó kígyófejben végződik. A kígyóábrázolás szebbnél szebb változataival találkozunk a pásztorok ivópoharán, a csanakon 94 (161. kép). Használata főleg azon a vidéken terjedt el, ahol forrásból ittak, így a Dunántúlon és a Felföldön. Magát a csészerészt is díszítették, de legfeltűnőbb a csanakok fülének, fogójának változatos, legtöbbször figurális kiképzése volt, amely sokszor - használati funkciója megőrzése mellett - szinte önálló kisplasztikái alkotás. A csanakfogókon gyakran jelenik meg a csigavonalban tekeredő kígyóalak, s ezek megvalósítása olykor igazi faragóbravúr. A csigavonal megerősítésére néha összekötő küllőket alkalmazott a faragó, vagy a csanak talpán végighaladó, s onnan kinyúló kígyó fejével támasztotta alá a fogó csigavonalát. Számos csanak fülére állatok küzdelmét faragták, ahol a kígyó például kossal, kutyával viaskodva, annak hátára kúszva jelenik meg. Bár az előzőeknél sokkal ritkábban, de más faragott tárgyon is találkozunk kígyóábrázolással, a legkülönbözőbb motívumkörnyezetben és megfogalmazásban. A keresztény ikonográfia jelenthette az előképét azoknak az ábrázolásoknak, ahol Mária a gyermek Jézussal, vagy a madonna, illetve egy nőalak a kígyóra taposva áll. Szép példát nyújt erre 394 Vö. Bátky Zsigmond 1928.97-105.