Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

AZ OROSZLÁN

125. kép. Leányfalui fazekascéh korsója, 1811. 126. kép. Várpalotai szücscéh korsója, 1841. tervezett mintákba is rajzolt oroszlánokat, mintakönyvében a két állat virágos ágon nyugvó koronás nemzeti címert fog közre, a dús virágos környezetbe teljesen beleolvadva (128. kép). Hasonlóan egy fantasztikus motívum fölötti koronát tartanak az oroszlánok 325 Kovács János egri szűcsmester suba-tányér mintarajzán, amely 1861-ben készült. Hasonló módon jelennek meg az oroszlánok a céhes szervezetek ónedényein és a habán kerámián is. Mindenhol a mesterségre illetve a tárgy funkciójára utaló címerszerű ábrázolást, esetleg az évszámot fogják közre az állatok. A címertartós és kézműves szerszámokat markoló oroszlánok mellett kivont kardú oroszlánok is elő-elóbukkannak a korsókon. Nagybákay Péter szerint ez a motívum azt a tételt erősíti meg, hogy a magyar céhek a nemesi társadalom tagjainak tekintették magukat, nem is minden jogcím nélkül, hiszen tagjaik jórésze a falusi kisnemesség soraiból került ki. Ezért igyekezett a népies, kérkedő falusi céh-heraldika a nemesi címerek motívumaihoz igazodni.

3 6 A két ágaskodó oroszlán gyakran a céhkancsó hasának közepét elfoglaló kétfejű sasos emblémától jobbra és balra helyezkedik el, mintha a kétfejű sasos címernek lennének címertartói. Ez a heraldikailag teljesen szabálytalan tobzódás a címertartókkal (hiszen maga a kétfejű sas is címertartó már, mert mellén viseli a címerpajzsot), a céh-heraldika 327 jellegzetes, népies, hivalkodó túlzása. A funkció elhomályosulását, illetve az ábrázolás csak díszítménnyé válását tükrözik azok a változatok, ahol pl. maga a páros oroszlán kerül a medaillonba, koszorúba, díszes szívformába, mint pl. a kalocsai takácsok kancsóján. A korsókon megjelenített heraldikai 325 Huszka József 1891. XXIII. t. 326 Nagybákay Péter 1965. 174. 327 Vö. Nagybákay Péter 1965. 175.