Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

AZ OROSZLÁN

AZ OROSZLÁN Adatok az oroszlánmotívum kultúrtörténetéhez Az oroszlán a „királyok állata és az állatok királya" - állapítja meg a szójáték. Oroszlánt ölni egykor a férfiasság, a bátorság erőpróbája volt, a hatalmat igénylők rituális kötelessége, így nőtt az oroszlán a hatalom, az erő jelképévé már az emberi kultúra kezdetén. Oroszlánvadászatot ábrázoló alkotásokat a művészet szinte minden műfajában találhatunk. Az ókori kultúrákban az oroszlán az istenek, s ezáltal a hatalom megtestesítője. Egyiptomban isteneket ábrázoltak oroszlánfejjel illetve farokkal. Egyiptomi eredetű képzet szerint a túlvilági kapukat is oroszlánok vigyázták. Oroszlánháton vagy oroszlánra lépve jelenítettek meg isteneket, hatalmukat és erejüket ezzel is érzékeltetve. így ábrázolták a föníciai Asztarhét, a hettita Arinna napistennőt és fiát is. A brahmanista mitológiában Si va isten feleségének harcias alakja szintén oroszlánon lovagol. Oroszlánölő naphérosz volt a sumér Gilgames, a zsidó Sámson is. A görög Héraklész, amikor legyőzi a nemeai oroszlánt, felölti annak lenyúzott bőrét, miáltal maga is oroszlánná, azaz királlyá válik.

300 Az antikvitásban az oroszlánt őrző funkcióban is gyakran ábrázolják. Trónusok, templomok, sírok, emlékművek őrállata mozaikokon, reliefeken és szobor formájában egyaránt. Ilyen értelmű ábrázolása gyakori kutaknál, bejáratoknál, lépcsőkön is. A mykénéi oroszlánkapu az első monumentális épületplasztika európai földön, ahol az ágaskodó és a fejükkel az érkező felé forduló oroszlánok mintegy előre jelezték a palota lakójának hatalmát, és szolgálták a várkapu védelmét. A hettita birodalom palotáit is hatalmas kőtömbökből formált oroszlánok őrizték. A fekvő, alvó oroszlán pedig az elesett hősök jel301 képe is lehet, mint például Leonidasz síremléken. A keresztény művészetben az oroszlánábrázolások a legkülönbözőbb összefüggésben 302 és a legkülönfélébb jelentéssel fordulhatnak elő. " Az oroszlán szimbolikus jelentése ezért az összefüggésből adódóan hol negatív, hol pozitív. Negatív értelemben gonosz dé303 monként, az ördög jelképeként már az ókeresztény művészetben feltűnik. A korai középkorban román kori templomok faragványain olykor mint gonosz támad más állatokra: mint például ajaki templom 13. századi szentélyablakának faragványán. Máskor viszont alakja oszlopfőket díszít, vagy oszlopokat, síremlékfigurákat tart, amely az ókortól ismert őrző funkciójával magyarázható. Első magyarországi ilyen előfordulása a 12. századból, Esztergomból származik.

304 A visegrádi királyi palotában feltárt márvány falikút fekvőoszloptartó oroszlánjai is erre a román kori motívumra vezethetők vissza. A Bibliában az oroszlán pozitív és negatív értelmezése is megtalálható. Attól függően, hogy erejét a jónak vagy a rossznak a szolgálatába állítja-e, bátornak mutatkozik-e vagy kegyetlennek, nemes szívűnek vagy vérengzőnek, néha Krisztus jelképeként, más300 Jankovich Marcell 1988. 180., továbbá Hannelore Sachs 1973. 239. 301 Wilhelm Molsdorf \96%. 15. 302 A keresztény művészet lexikona 1986. 251., valamint Louis Réau 1955. 91. 303 Vö. Vanyó László 1988. 105. 304 Vö. Marosi Erna 1975. 41., 64.