A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - B. Hellebrandt Magdolna-S. Koós Judit: Bronz kincsek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből

18. kép. Bronzbogrács Hejőszalontáról (Kulcsár Géza felvétele) 17. kép. Áttört kardmarkolat Kesznyétenböl ( Kulcsár Géza felvétele) aranyos-Földvár. Erős, harcos vezető rétegének jelentős vagyona halmozódott fel. Bükkaranyoson karperecek, nyakperecek, hárfafibulák (a fibula a biztosító tű őse) kerültek elő. Finkén kard, vésők, balták, tű, lándzsahegy, karperecek, gyűrűk és hajlított drótok alkották a „kincset". Mezőkövesden balták, sarlók, lándzsahegyek, karperecek, Mezőnyárádon fegyverek, ékszerek. Szikszón bronzsisak és -sarlók voltak az elrejtett értékek. Bükkszentlászlón csavart nyakpereceket (12. kép), bronzfibulákat (13. kép), valamint úgynevezett szemüvegspirálist (14. kép), s bronzbaltát (15. kép) találtak. Áttört markolatú bronzkardok kerültek elő Szerencsen (16. kép) és Kesznyétenben (17. kép). A Kyjatice kultúra népe elhamvasztotta halottait. A földvárak mellett barlangokban is megtaláljuk cserepeiket, így lelőhely Miskolctapolca Vizes-barlang, Szeleta-, Büdöspest-, Kőlyuk-barlang, Herman Ottó vagy Alsóhámosi-kőfülke, Puskaporos-barlang, Szinpetri-Csapástetői barlang. A Gáva kultúra Kr. e. XI-IX. századra tehető. A kultúra elnevezése Mozsolics Amália nevéhez fűződik. A Tisza-vidéken gazdaságilag fejlett népcsoportra lehet következtetni az emlékanyagból. Bronzművessége virágzott, bár nem túl sok depót ismerünk. Telepeikre jellemző, hogy mocsaras környezetükből kiemelkedő helyen voltak, sok a verem és a gödör, az ásatások tanúsága szerint. Állattenyésztéssel és földművelés-