A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Előszó (Hofer Tamás)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA Előszó Aki részt vett Aggteleken, 1992. szeptember 14. és 18. közt a Fiatal Néprajzkutatók II. Konferenciáján, annak ehhez az együttléthez az ország egy nagyon sajátos és megnyerő tájának az emléke kapcsolódik: a gömöri domboké és völgyeké, apró faluké, temetőké a Kunt Ernő munkáiból ismert fejfákkal, a verőfényes kilátás az aggteleki szállodából. Fölidéződik Putnokról, a múzeumból Bodnár Mónika vezetésével az autóbuszút falvak közt és dombok közt, műemlékek és irodalmi emlékhelyek közt. Fölidéződhek a baráti együttlétek Aggteleken és Gömörszőlősön, egymás között és nyílt szívű, kedves vendéglátókkal. Ott van emlékezetünkben Bodnár Mónika és Vida Gabriella és a megyei múzeumi szervezet más munkatársainak szervezői, vendéglátói gondoskodása. Köszönet érte! Ezt a konferenciát azonban a kora őszi naptári idő és a térkép mellett el lehet helyezni a magyar néprajztudomány történetében is. Egy olyan időben jött össze, amikor a néprajztudomány világszerte átalakulóban van, újragondolja, pontosítja feladatait, kritikailag számba veszi az előző generációktól örökölt tudást és módszertani eszköztárat. A leírás, „gyűjtés", rendszerezés, katalogizálás munkálataival elfoglalt, az értelmezést többnyire művelődéstörténeti összefüggésekben kereső korábbi néprajzi tevékenységgel szemben világszerte előtérbe kerül a társadalomtudományi szemlélet, az a törekvés, hogy ma élő társadalmak szerkezetét, működését törekedjen megérteni a kutatás, az állandó változásban lévő kulturális rendszereket ebbe a valóságba beágyazva próbálja mint meghatározottat és mint meghatározót értelmezni. Ezek a törekvések terelték rá a figyelmet az európai néprajztudományokban, Magyarországon is a kulturális antropológia törekvéseire. Nem sokkal az aggteleki konferencia után Kunt Ernő Miskolcra hívott össze egy „helykereső tanácskozást" az antropológiának a magyarországi tudományos életben betöltendő szerepéről. Antropológia és néprajz kapcsolatára különféle példák vannak Európában. Van, ahol a néprajz, európai etnológia művelői mintegy átvették, eltanulták az antropológia saját témáikban hasznosítható fogalomtárát, eszközkészletét, mint például a svédországi Lundban, Stockholmban (bár ugyanitt kifejezetten antropológiai tanszékek is vannak). Németországban Tübingenben az „empirikus kultúrakutatás" neve alatt mintegy saját tudománytörténeti kezdeményezésekre építve alakítottak ki az antropológiához sokban hasonló kutatási-oktatási stratégiát. Másutt külön tanszékeken „lakik" a néprajz és az antropológia - a Budapesten és Miskolcon azóta létrehozott kulturális antropológiai tanszékekkel a magyar alakulás is ebbe az irányba látszik haladni. Ami nem jelenti természetesen, hogy a „besorolás" szerint a néprajzhoz tartozók ne élhetnének az antropológusok által kínált szemlélettel és kritikával, módszerekkel. Az aggteleki konferencia témája a tárgyak és az emberek viszonyát kérdezte. A tematikus keretbe beilleszthetőek voltak a múzeumi munkához kapcsolódó hagyományos tárgyvizsgálatok is. Több előadás azonban éppen ezeknek a tárgyvizsgálatok-