A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Felföldi Barnabás: A Maros népi halászata

A Maros népi halászata E dolgozat anyagának gyűjtéséhez, pontosabban a terepmunkához 1991 őszén kezdtem hozzá. Hogy századunk első felében milyen képet mutathatott a Maros halászata, arról ma már - saját élmény szintjén - csak néhány idős ember beszélhet. Öreg apátfalvi adatközlőim közlése, illetve az idevágó szakirodalom alapján

1 arra következtethetünk, hogy az 1920-as, 1940-es évek marosi halászata a magyarországi szakaszon majdnem teljes mértékben az apátfalviak munkáját jelentette. Dolgozatomban a helyi jellegzetességek bemutatására helyeztem a hangsúlyt. Az eszközkészlet összességében árnyalatnyi eltérésű képet rajzol ki a környező, hasonló adottságú vizek halászati eszközanyagával összehasonlítva. Ha az időbeli változásra figyelünk, általában elmondhatjuk, hogy az eszközkészlet erősen szegényedett. Gyűjtésem nem terjed ki a - feltételesen létező - orvhalászatra, s ennek ismeretében elképzelhető, hogy állításom nem igazolódna. A beépülő újítások (pl. perioncérnák, acél- és műanyag varsaabroncsok, motoros ladik, kosaras etető) már csak a kishalászatot és a sporthorgászatot szolgálják. így az alább ismertetésre kerülő szerszámok legnagyobb részét csak a kevés élő, idős halász elmondásából és a szakirodalomból ismerem, illetve néhányat magam is láthattam (pl. hálóvarsa, átkötős, bárka, ladik, szák, emelő). Az öregek emlékezete csak az 1920-as, 1930-as évek halászatáig ért, az azelőtti évtizedekről, netán az ármentesítések előtti időkről már nem tudtak számot adni, pedig egyikőjüknek minden férfi felmenője halász volt, és több öreg halásszal is rendszeresen dolgozott együtt. A XIX. század második felétől - az igen jó minőségű földeken - meginduló intenzív kertészet általában olyan magas jövedelmeket biztosított Apátfalva lakosságának, hogy „.. .még a földnélküliek is viszonylag jobban éltek, mint más vidékeken.. .".

2 Valószínűleg ezek, vagy a kisebb földekkel rendelkezők közül is kerültek ki azok, akiknek egyik megélhetési forrásává a halászat, vagy a homokolás vált. Kizárólag az egyikből, vagy a másikból megélni azonban nem lehetett. Halászó helyek a Maroson és az apátfalvi határban A Maros környékén a legjelentősebb halászó víznek maga a Maros folyó tekinthető. Valószínű azonban, hogy a múlt századi folyamszabályozási munkálatok előtt miként ezt Szilágy Miklós kutatási eredményei is igazolják -, a halászott vizek nagyobb hányada a folyók fő medrével fokokon és ereken kapcsolatban lévő ártéri víz volt. A folyamszabályozások után viszonylag gyorsan váltak a folyók a hivatásszerűen űzött halászat fő színterévé, illetve mára a nagyüzemi halászat egy jelentős része már halastavakban folyik. (A Marost is bérlő Tisza Halászati Szövetkezetnek Röszkén ivadéknevelő, Csanytelken tógazdasága van. Azonkívül a nagyfai és röszkei holtágakat is halász-