A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Magyari Márta: Miért unalmasak a helytörténeti kiállítások?

Miért unalmasak a helytörténeti kiállítások? A tanulmányi kirándulásokra kötelező penzumként kirótt múzeumlátogatások során bizonyára mindannyian számos ún. komplex helytörténeti állandó kiállítást láttunk már. Az egy-egy település történetét bemutatni hivatott kiállítások néprajzi része gyakran egysíkú, jellegtelen. Bizonyos sémák, a szakmában kialakult konvenciók uralják a kiállítások legnagyobb hányadát. A tematika kialakítása is egysíkú, kötelességszerűen bemutatásra kerülnek a paraszti gazdálkodás ágai, ezen belül vannak kitüntetett tárgyféleségek, tárgycsoportok, melyeket egyetlen rendező sem mer kihagyni (eke, tövisborona, bilyogzó vas stb.). A helyi iparűzés múltjának, a kézműipar termékeinek, kézműves szerszámoknak a bemutatása is kötelességszerű. A nagyjából azonos tematika hasonló karakterű tárgyakon át bemutatva egyformaságot, egysíkúságot eredményez. Kitüntetett téma szokott még lenni a házbelső berendezése is. Van olyan megye, melyben egy kivétellel az összes múzeumban van egy szoba - pitvar - kamra felosztású enteriőr berendezve. Ilyen módon a lakáskultúrát, a konyhai, háztartási eszközöket valóban szemléletesen lehet bemutatni, de ha már sokadjára találkozik vele a látogató bizony unalmassá, kiüresedetté válik. Sok esetben a kiállítás előnyére válna, ha a kötelezőnek érzett tematikán a rendező bátran módosítana, bizonyos témákat elhagyna, más kevésbé kitüntetett, de jellemzőbb területet dolgozna ki részletesebben. Amikor 1991 őszén feladatul kaptuk Petrovszki Ildikóval hogy a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum új komplex helytörténeti állandó kiállításához a néprajzi rész forgatókönyvét írjuk meg, első nekibuzdulásunkban, a szakirodalmi tájékozódás és a tárgyak válogatása közben elhatároztuk, azon leszünk, hogy ne szokványos kiállítást csináljunk. Próbáltuk megkeresni azokat a helyi jellegzetességeket, amelyeknek árnyalt bemutatása által karakteres kép rajzolható a település, egy alföldi mezőváros népi kultúrájáról. Szerettük volna a szakmában kialakult konvenciókat megkerülni. Mondanom se kell, hogy elképzeléseinket nem sikerült teljes mértékben megvalósítani. Ennek azonban nem kizárólag saját gyarlóságunk az oka, ugyanis kiállításrendezés közben nemcsak a puszta fehér papír az ember „ellenfele", mint tanulmányírásnál, hanem „váltott ellenfelekkel" kell dolgozni, sokan és sokféleképpen beleszólnak a dolgok alakulásába. Úgy gondolom, talán nem lesz tanulság nélküli, ha kiállításrendezési tapasztalataimat elmondom a fiatal néprajzosok körében. A megfogalmazás sok helyen szándékosan sarkított, provokatív, hiszen beszámolómat vitaindítónak szánom. A néprajzi blokk első egységében a gazdálkodás ágait kellett bemutatnunk. Terveztük a böszörményi földművesek karámjának (szekér és nádfal) felállítását. A köré csoportosított munkaeszközök, használati tárgyak segítségével érzékeltethető lett volna a böszörményi földművesek „rideg" életmódja, valamint a földművelés és az állattartás szoros kapcsolata, egymást kiegészítő volta. Végül helyszűke miatt erről a tervünkről le kellett mondani. A megvalósult kiállításban a földművelés és az állattartás jellegzetes tárgyai külön egységben kaptak helyet. Ez a fajta hagyományos szemléletű