A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - T. Bereczki Ibolya: Egy rendhagyó kiállítás. Hagyományos szőlő- és gyümölcsöskert a tiszakürti arborétumban

szőlő telepítése több ezer ember életkörülményeit változtatta meg gyökeresen. A szőlőműveléshez, hagyományos gazdálkodáshoz ragaszkodók saját szőlőjüket elhagyni kényszerültek, s helyébe másutt, sokszor kedvezőtlenebb adottságú helyen, elhanyagolt, rosszul kezelt szőlődarabokat kaptak. Sokan tragédiaként élték meg a saját kezük nyomán virágzó telepítmények eldózerolását, amelyről akkor legfeljebb egymás között beszélhettek. A hozzáértő helyiek előtt nyilvánvaló volt, hogy a kordonos szőlőművelés, a nagyüzemi technológia terve születése pillanatától csak életképtelen lehetett. Ennek ellenére az óriássá duzzasztott, egyesített termelőszövetkezetekben végigvitték, kierőszakolták a nagyüzemi szőlőtelepítést, s ezzel végképp megpecsételték a XX. század elején virágzó helyi szőlő- és gyümölcskultúra sorsát. Hogy a pusztulás mégsem volt teljes és tökéletes, az nemcsak a helyiek szívóssága miatt történt így, hanem azért is, mert az első kemény téli fagyok hamar meghozták hatásukat a magasművelésű szőlőkben, leesett a szüretelt szőlő cukorfoka, és minősége leromlott. Az űj fajták sem hozták a kívánt eredményt, s nem utolsósorban elfogytak a telepítésre szánt nagy hitelek is. Jelenleg egymás mellett találjuk a még vegetáló nagyüzemi szőlőművelést, és a főleg a Tiszakürt Homok és Bogaras nevű határrészében összpontosuló megmaradt hagyományos szőlő- és kertkultúrát. 2. A Tiszazug központjának tartott Tiszakürt földesura, Bolza Péter a XIX. század közepén hozta létre a szarvasi arborétum mintájára a mai tiszakürti arborétum ősét, a Tisza partján. Bolza Péter udvarháza - ma erősen átalakított formában fiúnevelőotthon - a kert közvetlen szomszédságában, azzal szinte egybeépülve állott. 1864-ben Pesty Frigyes Helynévtárában már említést tett erről az „úri lak"-ról és „udvari kert"ről. Bolza Péter ugyan telepített egzotikus fafajokat egykori ártéri tölgyes környezetébe, de mégis más volt, és más ma is ez a kert, mint amilyennek az arborétumokat elképzeljük. Az arborétum a Tisza közvetlen közelében, a folyószabályozások során kialakított ártér közvetlen közelében fekszik, s a kert nagy részében érintetlenül maradt a több évszázados ártéri kocsányos tölgyes. Az arborétum alakításakor csak bizonyos területeit „tisztították meg", ritkították ki az őshonos növényzetet, s mindezt azért, hogy a nagyméretű fáknak teret, levegőt adjanak. A kert virágkora századunk első évtizedeire tehető. A második világháború alatt jelentős károk érték, s pusztulása az 1960-as évek elejéig tartott. 1961-ben került a megyei tanács kezelésébe az akkor 18 hektáros terület, amely a következő években 28 hektárra bővült. Fokozatosan megtörtént az elvadult részek rendbetétele, a növények pótlása. A kert újabb korszaka az 1970-es évek közepétől indult, ekkorra már jelentős helyi idegenforgalmi központtá vált. Az újabb telepítések is a kert eredeti arculatának megőrzését tűzték ki célul, s az új növényekkel nem tették túlzsúfolttá, tájidegenné a környezetet, s így érvényesülhetett a növényzet természetes szépségében. 1987-ben készült el az arborétum rendezési és bővítési terve - Debreczy Zsolt keze nyomán -, amely évtizedekre meghatározta a fejlesztés irányát. A terv mintegy 60 hektáros, nagyszabású területfejlesztést tartalmaz, amely jelenleg is folyik. 3. Tehát adott volt egy nagy hagyományú, a XX. század elején virágkorát élő homoki szőlőkultúra, és adott volt egy szabad területekkel rendelkező, tájba illeszkedő arborétum, valamint egy nem kevés anyagot felszínre hozó hosszú történeti és néprajzi kutatás. Hogyan lehetséges e három adottságot összefűzni, s belőle új produktumot teremteni? A megvalósítandó cél egy rekonstrukció, melynek során a tiszakürti arborétum részeként beépítendő szőlő- és gyümölcsöskertben kívánjuk bemutatni a filoxéra utáni szőlő- és gyümölcsfajtákat, a szőlőművelés eszközeit. A falu alatti arborétumrészt jelöltük ki helyszínül, ahol eredetileg, a kert bővítése előtt is volt kisebb szőlő és gyümölcsös. A korábbi évek kutatásait kiegészítettük 1991 és 1992 folyamán a még meglevő