A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - B. Perjés Judith: Egy 15. századi sodronyzománcos kehely restaurálása (Tapasztalatok a „hideg zománccal" történő kiegészítéshez)

vont tárgyak évekig megtartják eredeti fényüket, ha a műanyag hártya a felületen sértetlen marad. A zománcok pótlása Mint már a korábbiakban is említettem a kupakosár sodronyzománcos mezőiben a zománc csak nyomokban maradt meg. Mindenképpen pótolni kellett, hogy a kehely egységes szépségét visszaadhassuk. De melyik anyag a legmegfelelőbb a hiányzó zománc pótlásához? Ugyanezen időben hasonló problémák megoldásán kísérletezett Payer Károly is.

:i A hiányzó zománcot restaurálni kell, állapítja meg egyértelműen, s hogy hogyan, arra egységes módszer nincsen - írja. Alkalmazkodnunk kell minden esetben a restaurálandó tárgynak a korához, állapotához, s a kiegészítendő ötvöszománc technikájához is. Az ő kísérletei a zománc olvadáspontjának a csökkentésére irányultak. Az úgynevezett hideg zománccal való pótlásokat már a múltban is készítettek. A klosterneuburgi kelyhen

22 vették először észre, hogy a hiányzó zománcot valamilyen megfakult felületű színes anyaggal pótolták. Egyik kutató szerint valószínűleg mézgát használtak, amelyet melegen olvasztották a hiányzó részekbe.

23 Ezt a sodronyzománcos kelyhet 1880-ban Brix és Anders nevű ötvösök restaurálták, s ezáltal „régi jellegéből kivetkőztették" - írja a cikk szerzője.

24 Mihalik J. szerint

2

"

1 a hideg zománc édes tejben feloldott s befőzött enyvből, finom porrá tört gubacsból, üvegporból, cementből és lenolaj firniszből áll. Ez a hideg zománc tompa kék, fehér, vörös és kékeszöd színben fordul elő a szepesi kelyhen is.

26 Az említett kelyhek egyike sincs Magyarországon

27

, 6. kép. A restaurált kehely