A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - B. Perjés Judith: Egy 15. századi sodronyzománcos kehely restaurálása (Tapasztalatok a „hideg zománccal" történő kiegészítéshez)

2. kép. A talp és a kupa részek a restaurálás előtt 1. kép. A kehely a restaurálás előtt végigkalapálták, így kissé elkeskenyedett. Élére állítva az alaplemezhez forrasztották rekesznek." Az elkészült sodrony annál szebb és finomabb, minél vékonyabb és egyenletesebb vastagságú sodronyból képezték ki a díszítmények körrajzát. Azok rendszerint leegyszerűsített, stilizált virágszirmok, levelek, csavart indák és szárkacsok. Leggyakrabban alkalmazták az egységes kör alakú sziromcsokrot, a három leplű tulipánt és olyan virágokat, amelyek szirmai tojásdad vagy szögletes formájúak. A rekeszek nem csak belül zománcozottak, hanem a díszítmény körüli külső alapterületen is. így a minta rajzát tulajdonképpen a sodronyszálak adják meg. A kelyheken felhasznált zománcszínek: a vörös, a zöld, a kék, a viola, a barna, a fehér és a fekete.

12 Csak a kevésbé érzékeny színű zománcokat használhatták fel, mivel a sodronyszálak kicsiny magassága miatt vékony rétegben lehetett zománcozni. Ugyanezért a zománcfelületet csiszolni sem lehet.

13 A restaurálás menete. A fémrészek tisztítása, konzerválása és restaurálása A restaurálás megkezdése előtt végzett vizsgálatok eredményei egyértelműen igazolták, hogy a kehely aranyozása tűzi aranyozással készült.

14 A kehely felületére rátapadt sokéves poros-piszok, az ezüst alapanyagának oxidálódott feketés színe, amely