A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Tóth Pál: Telepekről a faluba - putrikból lakásokba (Lakóhelyi szegregáció a falusi cigány lakosság körében)

A ..régi-új" falusi nyomortelepek kétségkívül a falusi cigánylakosság rezervátumai; az itt élő cigánycsaládok kétharmada ma is olyan telepeken lakik, ahol kizárólag cigányok élnek. A többi egyharmad azonban nem cigányokkal összekeveredve, vagy éppenséggel többségében nem cigánycsaládok által lakott, lepusztult, tönkrement, avult telepeken élt (volt bányászkolóniák maradványaiban, egykori felvonulási épületek lakásaiban.) Az azonban csak elvétve fordult elő, hogy egy-egy utcából vagy falurészből, pl. régi faluközpontból, vagy a régi faluból teljesen kiszoruljon, vagy teljesen kimenjen a nem cigány lakosság. Ugyanakkor a községekben élő cigánycsaládok 47 százaléka nem cigány többségű utcákban, falurészekben élt. Sőt! A családok 12 százaléka olyan helyen építette fel a házát, vagy vásárolt lakást, ahol közel-távol az egyetlen cigánycsalád voltak.

4 A következő táblázat arról tájékoztat, hogy a különböző ökológiai struktúrákban levő lakásállomány milyen állapotban van. A minta egészét tekintve az mondható, hogy a falusi cigánycsaládok 44 százaléka lakott avult lakóépületekben: ezeknek azonban csak 39 százaléka volt elhanyagolt, a többit - a körülményekhez képest - rendben tartotta a bentlakó. Romos, életveszélyes, nagyon rossz lakásokban (lakóépületekben és nem lakás céljára épült építményekben) a családok 10 százaléka élt. A jelenlegi lakás ökológiai pozíciója a lakóépületek átlaga szerint százalékban ,.falusi nyomortelep" Cs-telep (új) Tanya külterületi lakott hely Falvakban Romos, életveszélyes Rossz Avult, elhanyagolt Avult, rendben tartott Jól karban tartott régebbi ház Jó állagú, új ház Nem minősített 5 12 2 S 30 7 15 3 3 8 20 32 36 1 5 14 29 9 38 2 7 15 26 22 28 Összesen: 100 100 100 100 A másik póluson pedig ott van a megkérdezett falusi cigánycsaládok 27 százaléka, akik jó, sőt néhányuknak nagyon színvonalas, tehát 15 évesnél nem idősebb lakóházuk, lakásuk volt. Mindenhol voltak jó, kevésbé jó és nagyon lepusztult épületek, lakások. Persze nem egyenlő mértékben. A romos, életveszélyes, nagyon rossz állapotban levő lakásállomány a falusi nyomortelepeken és a „faluban" koncentrálódott: ezeknek a nyomorúságos lakásoknak a nagyobbik fele, 57 százaléka azonban nem is a telepeken, hanem a községekben volt. Általánosságban az mondható, hogy a vizsgálat időpontjában az újabb Cs-lakások és a cigánycsaládok „önerős" családi házai képviselték ebben a körben a legmagasabb színvonalat. Ezeknek a modern, komfortos falusi családi házaknak a 77 százalékát az „új" faluban építették fel. A vizsgálat adatainak ismeretében aligha intézhetők el a falusi cigányság lakásviszonyai azzal a sommás megállapítással, hogy nyomorúságosak. Inkább az mondható, hogy szélsőségesen differenciált: a falusi cigánycsaládok egy része kétségkívül minden képzeletet felülmúlóan, rossz viszonyok között lakik. A többségről azonban ez nem