A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)
KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Viga Gyula: Kézműves áru - népi kereskedelem (A hagyományos kézműves tevékenység és az árucsere kapcsolatának néhány néprajzi vonatkozása)
magyar Alföldön nagy keletjük van; mert itt alig van fa, agyag meg éppen nincs. Útközben csak nagy kérésre és drágán adnak el valamit, hanem átszállítanak mindent a Tisza mellékére, sőt még ezen túlra is. Itt azután e czikkeket jó drágán eladják, - éspedig rendesen nem pénzért, hanem cserébe. A cserépedényért annyi gabonát, rendesen búzát kívánnak, a mennyi belefér. A fa czikkekre nézve pedig külön alkudnak meg, -, de szintén gabonában. Amint a szállítmányt becserélték, a fuvaros szekerek ugyancsak Pásztón keresztül térnek hazafelé, a felső vidékekre." Tisztelt Hallgatóim! Miközben magam elsősorban a nagyobb összefüggésekre, s a történeti folyamatosságra helyezem a hangsúlyt mondandómban, figyelmeztetnem kell arra, hogy minden említett jelenségnek és folyamatnak önálló története van, s nagy figyelemmel kell lenni" a változásokra is. A kézművesség és a háziiparok térszerkezete egyértelműen igazolják a fenti megállapításokat, s az sem lehet kétséges, hogy a magyarországi iparfejlődés folyamata, nem utolsósorban a háziiparok nagy szerepe és az annak produktumait felszívó verlag-rendszer hiánya igen sokáig megtartotta a falusi népességet az iparcikkek értékesítésében. Ne feledjük azonban, hogy közben a feltételek változtak és a kutatónak mindezeket a szálakat együtt kell kezelnie; nem elégedhet meg az árucsere fényeinek és irányainak regisztrálásával. Nem kívánom végletesen leegyszerűsíteni a nyersanyagbázis és a kézművestevékenység kapcsolódásait sem, s egy tanácskozás talán lehetővé teszi ennek ellentmondó, sajátos példák felemlítését is. Tudunk pl. arról, hogy a jeles alföldi fazekasközpont, Mezőtúr mesterei századunk elején Gömörből fuvaroztatták haza, nem kis távolságra a tűzálló agyagot, amit aztán odahaza dolgoztak fel, s a környéken értékesítették a termékeiket. A jeles faragófalu, a bükkalji Cserépfalu fafaragói olykor 3CMK) kilométerről szerezték be azt a jó minőségű fát, ami a finomabb munkáikhoz kellett. A gömöri bordás szlovákok a magyar Alföldről, a Tisza mellől szerezték be a nádat, amiből szövőbordáikat készítették. Zemplén megye középső részének szlovák asszonyai számos településről lejártak kendert törni a Felső-Bodrogköz magyar falvaiba, hogy hazavigyék a munkáért kapott részt, a kenderszöszt, amit aztán otthon feldolgoztak, mivel határukon csak lent termesztettek. S ha azt is megemlítem, hogy a Bükk hegység szlováklakta falvai számára a környező magyar települések asszonyai szőtték meg századunk első felében a díszes vászonneműt, akkor bizony önkéntelenül is a néprajz számos alapvető kérdése vetődik fel. Pl. az, hogy miként volt lehetséges, hogy az egyes vidékek népessége számára távoli tájak népe készítette a legalapvetőbb eszközöket is, s hogyha a parasztemberek megvásárolták a városi-mezővárosi-falusi kézművesek, vagy a távoli tájak háziiparának termékeit, merthogy a népművészet tárgyi anyaga döntő részében ezek produktuma, akkor végül is kinek az ízlése a domináns és ki, kire hat. Ez azonban túlmutat mostani témánkon. 3. Tisztelt Tanácskozás! Az eddigiek, amelyek során elsősorban bizonyos tények és összefüggések felmutatásával igyekeztem megrajzolni témámat, még nem adtak választ arra - a néprajz számára talán legfontosabb kérdésre -, hogy mivel jártak, mi volt a következményük az ismertetett folyamatoknak, miként befolyásolták a tradicionális műveltség állapotát. A kérdést itt kétfelé kell bontanunk, jóllehet, a probléma két mezője nem választható el egymástól. A népi kereskedelem révén terjedő eszközök, tárgyak egy része alapvetően befolyásolhatta a termelési technikát, termelési színvonalat, ennek kapcsán az életmódot és életminőséget is. Aligha vitatható, hogy a javak cseréje a paraszti gazdálkodás, háztartás, s az egész tárgyi univerzum állapotán nyomot hagyott. Hadd utaljak csak egy dologra, ami talán jól szemlélteti, hogy ezek a gazdasági folyamatok is igen mélyen