A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Lackner Mónika: A viselet elhagyása a gyönki németség körében a 20. században

Ezek az újonnan készült ruhadarabok általában a szétbontott bő szoknyákból, illetve, a családban felhalmozott úgynevezett méteráru-tartalékból készültek. Felhasználásra kerültek a „málenykij robot"-ra elhurcolt fiatalok ittmaradt ruhái is: az itthon maradott családtagok gyerekeinek ruháit varrták meg belőlük. Az öltözet legdrágább darabjait, a plüss-, a bársonyszoknyákat, vállkendőket el is adták. így, mire a „málenykij robot"-ról az elhurcoltak hazaértek - ha meg is találták családtagjaikat, mert nem telepítették ki őket-, ruháikat hiába keresték, hiszen ezeket a család többi tagja már felhasználta. Ily módon több ruha semmisült meg, mint '44 decemberében, s a szovjet hadsereg ittléte alatt. Mivel a kivetközés két helyszínen - tehát a kényszermunkára elhurcoltak és az itthonmaradottak körében is - lejátszódott a munkaszolgálatosok hazaérkezésük után sem vették vissza ruháikat, hanem az egyberuhát, szűk szoknyát kezdték viselni. 1948 után az idősebb generáció mellett csak néhány fiatalasszony járt svábosan, de mára viseletüket ők is elhagyták. Van, aki férje kérésére, van aki az ellenséges légkör hatására vált meg ruháitól már 1950 táján, de néhány asszony csak a kitelepítés után 15 évvel vetkőzött ki: miután elhordták addigi ruháikat, az újakat már a polgári formára varratták, egyberuhát, szűk szoknyát készíttettek. Az idősebbek, akik megtartották ruháikat már ebből haltak ki. Jelenleg összesen három 80 év feletti asszony jár viseletben. A viseletváltás erősségére vall az is, hogy az olyan elemek, amelyek különben nehezen honosodnak meg a női öltözködésben, például a nadrág, vagy a rövid haj, Gyönkön hamar elterjedtek. Ennek az az oka, hogy a Szovjetunióban dolgozó lányok és asszonyok a sok tetű, a gyakori fej tífusz miatt levágatták a hajukat, illetve többnyire nadrágban dolgoztak, s ennek viselése a későbbiek folyamán sem okozott problémát. A viselet, mint láttuk, alkalmas arra, hogy a közösség által felfogható jegyek alapján az egyén öltözködésével is érzékeltesse a közösséghez, illetve a paraszti léthez való viszonyát. Mint említettem, az iparossá válás, a más társadalmi csoporthoz kerülés gyakran jár a viselet teljes elhagyásával. Ez a folyamat a II. világháború előtt kis számú csoportot érintett, elsősorban az „amerikásokat", illetve az iparoshoz férjhez ment parasztlányokat, az értelmiségivé lett fiatalokat. A háború előtti kivetkőzések esetében - mivel ezek csupán az egyes ember sorsának, helyzetének megváltozását jelölték -, a levetett ruhadarabok visszaáramlottak a hagyományos viseletet hordók körébe. Az iparoshoz férjhez ment lány viselete húga ruhatárát gazdagította, vagy az ünnepi darabokat eladták olyan családoknak, amelyek éppen építették ki eladósorba került leányuk ruhatárát. Legtöbb esetben a fekete menyasszonyi kötényt, vagy ujjast vásárolták így kéz alól. A szoknyákat többnyire elbontották, vagy egyberuhát varrattak belőlük, de alkalmasak voltak tartaléknak, mint fel nem használt méteráru. A II. világháborút követő gyors kivetkőzési folyamat után, amely a legidősebb generációt kivéve az egész közösséget érintette, gyakorlatilag megszűnt a közösségen belüli levetett ruhák kereslete, egyes darabok szükség szerint más közösséghez kerültek. Ilyenek voltak a boltban megvásárolható drága ruhadarabok közül a „berliner-kendők", kasmír vállkendők, amelyeket a faluba jött asszonyok vásároltak fel, főleg Szekszárd környékéről, Bátaszékről, Őcsényből, Decsről. A legünnepibb plüss-szoknyákat a környező falvakból, Miszlódról, Regőlyről vették meg, és alakították saját igényük szerint. A falvak közötti időleges kereskedelmet a kereslet-kínálat mellett az alkalmi ár, illetve az egyik oldalon jelentkező megszorultság is elősegítette. 1945 után a régi viselet bizonyos tekintetben alapul szolgált az új öltözködéshez való áttérésben, gondolok itt a szoknyák elbontása. Különösen az anyagellátás hiányosságai miatt ezeket rögtön fel is használták, új ruhákat varrattak belőlük. Emellett persze