A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Lenkey István: Népi gyógyítás Alsószuhán

Pálinka Különféle gyógynövénykivonat készítésénél kivonószerként használták. Általában fogfájáskor használták. A fájós fogon rajta kellett tartani. Itták magas vérnyomás csökkentésére is. Gyomorfájáskor bundapálinkába öntött cinadória (lásd ott) főzetet javasoltak. Vágott, szúrt sebeket fertőtlenítettek vele. Ecetes és hipermangános vízzel együtt seb kimosására is használták. Pemete (= rúd végére kötött csutak, rongycsomó, mellyel a kovács a hamut seperte le) Mágikus erőt tulajdonítottak neki. A tyúksegg gyógyításánál használták: „csordások voltunk. A kezemen rengeteg tyúksegg volt. Úgy eljárogattam a kovács műhelybe. Fújtattam. A kovács egyszercsak nagyot ráb.. .tt a pemetével a kezemre. Harmadnap semmi sem volt a kezemen. Mind elmúlt." Pénz A betegség át/továbbadásánál és a mágikus gyógyításban volt szerepe. A pénzzel megnyomkodott kelés elmúlt, ha a pénzt az úton eldobták, aki felvette az a betegséget is felvette vele együtt. Petróleum (helyi szóhasználattal petró) A petróleumot a gyulladásos torok ecsetelésére használták. „Ha valakinek a torka fájt, annak petrót kellett nyelni. Elég egy csepp is, nem volt az sok. A petrós üvegbe csirke- vagy libatolljut tettünk és azzal kellett a torkot megizélni." Pióca „Addig orvoshoz sem megy, mig egy pár piócával nem próbálkozik, akármilyen is a betegsége és akármilyen korú a beteg. Ez minden ellen jó..." írja a Borovszky szerkesztette GömörKishont vármegye 314. oldala. Maguk is szedték a piócát. Az Alföldről is jöttek piőcások, akiktől megvásárolhatták. Használták: fejfájáskor a tarkóra (helyi szóhasználattal tirkó) ragasztva; torokfájásnál a nyakra tették; szédülésnél, magas vérnyomásnál a nyak erére, fogfájásnál a fogínyre, köszvény, láb és hát hasogatásánál a fájó testrészre tettek piócát, hogy kiszívja a betegséget. Ruha A szemmel vert csecsemő, kisgyermek ruháiból egy-egy darabot levágtak és gyertyába mártották, meggyújtották és azzal füstölték meg a csecsemőt, a kisgyermeket. Savó Általában székrekedéskor itták. A gyomorrontásos egyén savóval vette be a szódabikarbónát. Selyemcérna Fekete rojtos kendőből húzott szál felelt meg a célnak. A pokolhólyagba húzták bele, így az egyfelől kifakadt, s másfelől az ide-oda huzigálás révén tisztult is. Seprű Általánosságban a boszorkányok támadása ellen felfordítva az ajtő udvar felőli részén állították fel,

s ezzel a házba való bemenetelét akadályozták meg, s egyben megakadályozták azt is, hogy a csecsemőt megrontsa. Só Az étkezési sót általában a fájós fogba tették. Kisebb égési felületre szórták, hogy a tüzét kiszedje. Vágott, szúrt sebbe szórták, hogy a vérzést megállítsa. Torokfájáskor, mandulagyulladáskor langyos sós vízzel gargarizáltak. Szálka vagy tövis kiszedését a ráhelyezett sós kenyérrel gyorsították meg. Szalonna Sokféle formában és gyakran alkalmazták. Többnyire sós, füstölt szalonnát használtak fel: szalonna felseje, avas szalonna, szalonna bőr, A sós avas, füstölt szalonna tetejét általában gyűlés érlelésére, megszívatására használták. Körömgyűlés, feltört láb gyógyítására puhító szerként alkalmazták. A kézbe beletört szálka vagy tövis kiszedését sós szalonna ráhelyezésével gyorsították. Szalicil Gyógyszertárban vagy Áronoknál, Lengyeléknél vásárolták. Általában zsírral összekeverve a megkeményedett bőr (talpon, sarkon, kézen az ujjak alatt) puhítására használták.