A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Végvári Lajos: Két „problematikus" festmény

Két „problematikus" festmény A műtárgyak meghatározásával foglalkozó művészettörténész gyakran kerül megoldhatatlannak látszó problémák elé. Bár ma már rendelkezésre áll sokféle eszköz, a röntgentől és az ultraibolya-megvilágosítástól egészen a vegyelemzésig, ezek sem tudnak minden esetben megbízható eredményt adni. A festékvegyelemzés modern képek esetében például édeskeveset segít, hiszen a művészek több mint százötven éve gyári festékekkel festenek. Szerencsés esetben csak a gyár és a festékkészítés időpontja határozható meg. Ezek az eredmények azonban igen lazák, semmiképpen sem jelentenek egyértelmű biztonságot a meghatározásban. A festmény esetében az alapanyag, a vászon vagy másféle anyag sem jelent támpontot, hiszen pl. egy múlt századbeli müncheni vásznon eredeti és hamisítvány egyaránt előfordulhat. Az ultraviola-vizsgálat és a röntgen csak a ráfestéseket mutatja. A modern képnél a röntgenfelvétel azonban nem ad olyan meglepő eredményeket, mint a régi művek esetében. Az eddig felsorolt vizsgálati módok csak segédeszközök, hiszen egy festmény nem csupán tárgy, hanem elsősorban esztétikai - szellemi produktum. A vizsgálatában döntő szerepe van a stilisztikai-összehasonlító módszernek, az ikonográfiának és a minőségi tényezőnek. Ezek a vizsgálódások nem csupán tárgyismeretet és az értékre való fogékonyságot kívánnak a bírálótól, hanem intuíciót és elfogulatlanságot. Egy műalkotást nem lehet minden esetben stilisztikai típusok közé szorítani. Aminthogy minden ember más, így az igazi műalkotások közt is több-kevesebb különbség fedezhető fel. Ezek előrebocsátásával szeretnék két vitatható szerzőségű festményt tárgyalni. Mindkét festmény dr. Tompa Kálmán egykori gyűjteményéből származik. Annak idején Tompa doktor életjáradék fejében átadta a gyűjteményét a Pécsi Képtárnak. Az átvevő szakértők két műre nem reflektáltak, mert a művek szerzőségét nem tudták megállapítani. A festmény témája Léda a hattyúval. Deklire festett olajkép, méret: 26x28 cm. Fekete keretének bordazata a budapesti vigadó építészeti elemeivel rokonítható. A kerete belsejében felül félkörívű falemezből készült paszpartu, melyet arany motívumok szegélyeznek. Az ív feletti mezőkben aranyozott levéldíszek voltak ezek azonban letörtek és megsemmisültek egy takarítás alkalmával. Csupán a helyük látható. A keret és a kép komplett egység, s ily módon kormeghatározó: a mű 1870 előtt keletkezett. Léda ruhátlan alakja a kép közepén látható; kissé jobbra fordul, bal kezével a drapériával fedett ülőkére támaszkodik, jobb kezével pedig a hattyú fejét becézi. A drapériával borított forma minden bizonnyal egy műtermi láda, s ez arra utal, hogy a mű tanulmánynak készült. Ugyanis, ha ez nem így volna, a kor szokása szerint félistennőnek kijáró széken ülne. A drapéria megoldása a szépen formált és elegánsan megfestett női testhez képest meglehetősen elnagyolt, s a hattyú nyakának íve sem kifogástalan. Ebből a két motívumból kiindulva a Magyar Nemzeti Galéria bíráló