A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Berecz József: Az első miskolci hírlap politikai arculata (1867-1870)

soha, ennek anyagi ereje egy percre sem engedte meg, hogy oly szellemi erőket csoportosítson maga körül, melyek hivatva volnának országos dolgok mérlegelésére, hogy pedig megyei gyűlési tudósításokat hozott, azzal csak helyi érdekű hivatásának felelt meg." A törvényszék a hatásosan kifejtett formai érvelésnek helyt adott, s kinyilvánította: „nem hiszi magát illetékesnek ez ügyben ítéletet hozni, de hogy a közvádló úr felhívásának eleget tegyen, azon véleményét jelenté ki: hogy a ,Borsod'-ot nem tartja politicai lapnak". Mocsáry Lajos fenntartásait nyilvánította a törvényszék álláspontjával szemben, s a „Borsod" ügyét mint sérelmest a megyei közgyűlés elé vitte, végül azonban, Lévay József közvetítő indítványára, elállt a lap elleni szankcionálástól. A lapnak az 1869. évi 2. száma a viharos megyei közgyűlésről közölt beszámolóhoz (a közgyűlés a központi választmány megalakításáról, személyi összetételéről volt hivatott dönteni) a következő kommentárt fűzi: „Legnevezetesebb az volt az egészben: hogy majd mindegyik szónok tiltakozott a pártoskodás ellen, s beszéde mégis pártérdekekben történt." Ugyané szám „Helybeli és vegyes hírek" rovatában a közelgő országgyűlési választások előtti közhangulatra s a lap politikai felfogására egyaránt jellemző közlemény jelent meg: „A baloldal hívei újabban is demonstráltak az utcákon, csakhogy azt már most számos ablak beverésével is fűszerezték, s hogy az ellenpártiakat ... ezzel támadták meg: „eladták az urak a hazát". - Mit is lehetne oly izgatott tömegtől mást várni, melynek folytonosan a nagy adót verik fejéhez, s hogy mindennek a nadrágosok, az urak az okai, pedig hát Csernátony (a balközép egyik ismert politikusa és publicistája) a „Hon"-ban egész mást beszél ... kimondva határozottan, miszerint ne gondolja a nép hogyha a baloldal győz, az adó kisebb leend. Ezt kellene inkább hirdetni és nem Zsákba macskát árulni; mert nincs könnyebb, mint ígéretekkel a jóhiszemű népet elámítani; Pesten mást írni, mint amit itt hirdetnek." Még a Szemere Bertalanról szóló nekrológba is beleszövi a lap - ez évi 4. számában hogy a megye nagy szülöttje, az egykori forradalmár politikus, aki republikánus eszméket vallott sokáig, a száműzetés tapasztalatain okulva meghiggadt, s „1861-ben magyar lapokban már kijelenté, hogy nincsen más mód boldogulásunkra, mint az ausztriai örökös tartományokkal becsületes békét kötni, mely iránt az akkor még nyűgeiből egészen meg nem szabadult nemzet, a sokaknál hitt megtorlási remény befolyása alatt, kevés fogékonysággal bírt. - Azért ez akkor nem volt még népszerű, de később a provisorium alatt és után a nézetek tisztulván, belátta a nemzet zöme, hogy jobb a kibékülés illő alapokon, mint a haza sorsának bizonytalan esélyekbe való helyezése, mit előbb az egykor nagy forradalmár, szellemének megtörte előtt, a nemzetnek ajánlott." A „Borsod" nyíltan a kormánypárti képviselőjelöltek mellett agitál a választási kampányban. A február 11-i számában teljes terjedelmében közli Horváth Lajosnak a választóihoz intézett beszédét, amelyben arról szól patetikusan: „Ha végig tekintek önök tömött sorain, a hazafiúi megelégedés megnyugtató érzetével veszek tudomást arról, hogy dacára a félrevezetett tömeg éretlen tüntetéseinek, Miskolc értelmisége is Deák Ferenc lobogója alá sorakozik." A kor közízlését is jellemzően tükrözik a március 11-i számban megjelent kortesdalok - ez alkalommal mindkét versengő párt részéről: Nem jó a mocsárba járni, Nem kell követnek Mocsáry, Mert szívünket ketten bírják Hejh! éljen Vadnay és Horváth.