A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Berecz József: Az első miskolci hírlap politikai arculata (1867-1870)

helyreállításának ünnepélyekor a héber imaházban tartott hitszónoklatra". Kiemelt jelentőségűnek minősíti, hogy „Nemsokára meg lesznek alkotva azon törvények, melyek az Izrael népét - még most az alkotmány sáncain kívül várakozókat - az emberiség legszebb egyesületébe behivandják... Az előítélet önsúlyát én is érzem; tudom, hogy nehezebb teher nincs nála, de a választó közfal önmagától összeomland a nagy napon, midőn az izraeliták a polgári jogok gyakorlatába törvényesen belépendnek." A teljes polgárjogot nyert miskolci zsidóság egyik hangadójának, dr. Popper Józsefnek a hűségnyilatkozatát egy későbbi számában közli a lap, abból az alkalomból, hogy hitsorsosai küldötté választották a legelső egyetemes egyházi közgyűlésükre. Dr. Popper hitvallásaként nyilatkoztatta ki: „...két vezércsillagom egyike: ősi hitünk iránti tántoríthatatlan hűség és ragaszkodás... A másik vezércsillagom, melyben bízom, hogy az igaz utat el nem fogom téveszteni, a haza iránti határtalan szeretetemből sugárzik ki... Mi, kik a világ egyik nemzetiségével sem rokonszenvezünk, mert nem rokonszenvezhetünk, ezentúl egyes egyedül a magyar nemzet örömei s keservei, jogai s terhei hű megosztásában találandjuk fel legfőbb, legszentebb hazafiúi rendeltetésünket." (1868. 47. sz.) Visszatérve a kronológiai sorrendhez, a lap 1867. március 28-i számában közli Rácz Ádám első negyedévi számadását: Első eredmény pár száz előfizető, „mely szám nem nyújt ugyan fényes jövőt, de eleget arra, hogy megéljen és védje a közérdeket... hogy tehetsége szerint s minden tartózkodás nélkül, függetlenül hasson a közjóra". Taktikusan azt ígéri, hogy a megyei alkotmányos élet visszaálltával a lap hitelesen fogja tükrözni a megyegyűléseken történteket, s „bármely párt" mozgalmait. „Elfogulatlanság lesz vezérelvünk." Ám már a következő számban - ismertetve a város kormánypárti országgyűlési képviselőjének, Horváth Lajosnak parlamenti beszédét, így kommentálja azt: „...H. L. folyvást hű maradt azon elvekhez, melyeket választatásakor küldői előtt tolmácsolt s melyek városunk értelmes többségének most is elvei... Nekünk azon korlátokon belől kell mozognunk, melyeket alkotmányunk és a pragmatica sanctióból folyó birodalmi kapcsolat kijelöl és megszab: e korlátokon kívül eső merész elméletek kockáztatnák eddigi vívmányainkat... S ily veszélynek nem meri kitenni H. L. a nemzetet. Fő dolog, hogy állami szervezetünk birtokában megmaradjunk, s ezt csak a többségi munkálatra fektetett teljes kibékülés által érhetjük el." Az április 11-i szám azzal a megjegyzéssel közli a provizórium idején kinevezett, s most leköszönő báró Vay Miklós főispánnak a megyei tisztikarhoz írt levelét, hogy az okmány méltó arra, hogy abból a történész „századok múltán, az egymást rohamosan felváltó események egyikéről, némi részt ismeretet merítve, méltányolhassa a hálátlan átmeneti időszak munkásait." Báró Vay Miklós azzal indokolja eddigi tisztsége elfogadását, hogy posztján Borsod megye sorsán, az átmeneti időszak küzdelmei között is segíthetett valamit. Korszakminősítő a levelének következő mondata is: „S most, midőn ezúttal rövid ideig viselt Főispáni hivatalomból visszalépek, nem tagadhatom, hogy kedves megnyugtatásul szolgál annak tudata, miként utódommá, testvéröcsém, báró Vay Lajos személyében oly egyént állíta Borsod megye főkormányzói székébe a legfelsőbb bizalom, ki oda az alkotmányos élet emlékei után, most csak visszalép s kit ennél fogva e fontos és fényes munkakör, mintegy joggal is illet." Ugyanebben a számban a Helybeli és vegyes hírek rovatában esik szó arról, hogy az ellenzéki párt hívei fáklyás felvonulással köszöntötték megyei alispánjelöltjüket, Mocsáry Lajost. S annak ellenére, hogy Mocsáry ekkor már országosan ismert ellenzéki vezető politikus és publicista, akinek rendszeresen jelennek meg írásai az országos lapokban, a Borsod szerkesztője e jeles személyiség programadó beszédét csupán mel-