A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - János István: Kéziratos versgyűjtemények a kolozsvári Protestáns Teológiai könyvtárában

Kéziratos versgyűjtemények a kolozsvári Protestáns Teológia könyvtárában A kolozsvári Protestáns Teológia (hivatalos nevén Egyetemi Szintű Egyesített Protestáns Teológiai Intézet) könyvtára számos olyan kéziratos versgyűjteményt őriz, melyet Stoll Béla alapvető bibliográfiája nem tartalmaz.

1 Ezek egy része kései, huszadik századi másolat, mint pl. Bruntzik Tóbiás: Verses vallástételek 1630-ból,

2 az 1596. évi Csepregi Zsinatról szóló verses história, vagy Melius Péter Igaz Szentírásból kiszedett ének (Debrecen, 1570.)

3 című munkája, akad azonban két figyelemre méltó, XVIII. századi kéziratos énekeskönyv, az egyik Dicséret legyen a mindenható Úr Istennek... és más énekek címmel,

4 míg a másik a Halotti énekek 1784. titulus alatt."

1 Iskolatörténetileg figyelemre méltó dokumentum az a kéziratos mitológia, melyet bizonyos Jánosi Miklós, a székelykeresztúri unitárius gimnázium diákja állított össze 1826-ban a következő címen: A ' régi Görögök és Romaiak Isteneinek Istenasszonyainak és Fél Isteneinek Költeményes Történetei, vagy Mythológia kérdésekben és Feleletekben.

6 Az iskolai használatra készült „mitológiai kiskáté" kérdés-felelet formájában (katekizmus-szerűén) dolgozza fel - antik auktorokból vett idézetekkel illusztrálva - a görög-római mitológia fontosabb történeteit, figyelmet fordítva az olyan fontos teoretikus problémákra is, mint pl. a teológiai és mitológiai gondolkodás közötti különbségtétel. A feltárt anyag meglepetést ugyan nem tartogat - ha csak azt nem, hogy a kéziratos anyagban milyen kis számban vannak képviselve a versgyűjtemények - mégis érdemes figyelmet fordítanunk a Teológia Kézirattárának fentebb említett Halotti énekek című gyűjteményére. A kötet kötéstáblájából került kifejtésre egy székely művelődéstörténeti kuriózum, két asszony tettlegességig fajuló nézeteltéréséről hírt adó, 1782-ben kelt Testimoniális.

7 A 12 X 18 cm méretű, nyomtatott kézírással írott gyűjtemény 89 számozott, s plusz 8 számozatlan oldalt tartalmaz. Nem tartja be a másoló a versek strófabontását, margótól margóig rótt folyamatos írását csupán a nagy kezdőbetűk tagolják. A 92. oldalon olvasható possessor-bejegyzés szerint a könyv 1785. március 26-án bizonyos Elekes György tulajdonában volt (Georgoius Elekes habet funabrale in Anno 1785. die 26. Februarii), funkcióját tekintve pedig valószínűleg kántorkönyv lehetett, s halotti szertartások alkalmával használták. Ehhez hasonló könyvek igen nagy számban ismeretesek a szakirodalomban,

8 ismertetése azonban mégis indokolt: szerény, de beszédes bizonyítéka annak ez a versgyűjtemény is, hogy a nyomtatott betű korában is felbecsülhetetlen fontossága van a kéziratos tradíciónak - többek között - a liturgikus szolgálat szempontjából is. Ehhez hasonló „liber funebralis"-t állított össze a XIX. század elején pl. a Szerencsen vagy környékén élő Várallyai János

9 a katolikus énekköltészet népszerű darabjaiból. Elekes György énekeskönyve protestáns énekeket, főleg zsoltárokat tartalmaz, más énekeket a szokásnak megfelelően nótajelzéssel lát el. A gyűjtemény viszonylag szerény terjedelmű, mindössze 40 éneket tartalmaz (összehasonlításképpen jegyezzük meg csupán, hogy az említett Várallyai Jánosé közel százat). Prezentálja viszont az énekek kedveltségét, hiszen kivétel nélkül olyan darabokról van szó, melyek