A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Romsics Imre: Néprajz és/vagy esztétika? - Gondolatok a kalocsai példa nyomán

díszítőművészeti alkotások, amelyek beépültek egy adott néprajzi csoport viseletének rendszerébe, sott meghatározott funkciót töltöttek be, azokat népművészeti alkotásoknak kell tekintenünk. Dolgozatunk második részében azt kívánjuk szemléltetni, hogy az 1930-as években kiszínesedő kalocsai népművészet mennyire épült be egy viseletrendszerbe, s ott milyen funkciót töltött be. A parasztság életmódjában bekövetkezett változások függvényeként megváltozik kultúrája, s ezzel együtt népművészete is." A XIX. század végének felfedezése óta a népművészetet egyre nagyobb polgári beavatkozás érte, azonban saját hagyományainak megfelelően átalakította a különböző hatásokat.

12 Hasonlóképpen fogadták a Kalocsa környékiek Gábor Lajos beavatkozási kísérleteit: „A maguk részére szánt alkotásokon tehát csupán azt valósították meg az ajánlásokból, ami megfelelt a népművészeti alakulás itt egyébként is éppen érvényesülő tendenciáinak" - írta Csilléry Klára.

13 A változások következtében az sem lehet vitás, hogy a népművészet történeti képződmény

14

, így egy adott népművészet különböző korszakai csak az azt létrehozó társadalmi meghatározottságban vizsgálhatók. „Az is megállapítható - írja Csilléry Klára -, hogy az alakulás legfőbb tendenciái - mint amilyen például a stilizálás módja vagy a kiszínesedés - nagy vonásaikban egységesen, szinte minden területen, tárgykörben és közösségben egyaránt érvényesülnek, noha természetesen jókora időeltolódással."

15 Ez a jókora időeltolódás eredményezte, hogy egyes vidékeket viseletes, másokat viselet nélkülieknek ismert meg a néprajztudomány, s vezeti félre a tájékozatlan közvéleményt az „igazi" és „nem igazi" népművészet megkülönböztetésében. Mit mondhatnánk témánkról az esztétika szempontjából? Az esztétikai kategóriák változatlan átvétele tévútra vezethet, s ezzel a népművészet sajátszerűségét nem vennénk észre. Viszont ha elvetjük a hivatásos művészetre alkalmazott kategóriákat, akkor leértékeljük a népművészetet, s nem vesszük észre művészi jellemvonásait.

16 Miklós Pál a „szép" tárgyvilágnak három csoportját különböztette meg: az ipari terméket (design, valamint proto-design), az iparművészeti alkotást és a népművészeti tárgyat. Ezek közül a jelentés és a funkció harmonikus egyensúlyát csak a klasszikus népművészeti tárgy és a korszerű design-termék valósítja meg.

17 A későbbiekben így fogalmaz: „Esztétikai információn ugyanis itt nem a filozófiai, hanem a szociológiai értelemben vett esztétikum jelentkezését értem, ami a társadalmi konvencióként, de kétségtelenül szűk véleményalakító csoport által képviselt és tudatosított esztétikai normarendszer érvényesülését jelenti. (...) Nos, a népművészetben magában, szülőhelyén, genetikai környezetében az eredetiség nem értékkritérium."

I8 A XIX-XX. sz.-ban uralomra jutó hivatásos művészet fokozatosan kisajátította az esztétikum kategóriáját, s ezzel egy ezoterikus szemléletet alakított ki.'

y „A halódó népművészet és a csak igen szűk körben (az „elit" körében) ható autonóm művészet közötti űrben új típusú formálási mód életképes csírái indultak gyors fejlődésnek: a giccs különféle változatai. (...) A giccs életképességénél (tömegigény hívja életre) és (...) kétarcúságánál fogva behatol az autonóm művészet területeire (...) továbbá giccsé változtatta az élő népművészet jó részét is." - írta Szemadám György.

20 Ezek szerint magát a népművészetet nem tekinthetjük giccsnek, csupán egy kései, elfajzott változatát. A határt nem húzhatjuk meg a viselet funkciójának elhalásával, mivel a népművészet örökségének tudatosan irányított „második élete" elválasztandó a tulajdonképpeni népművészettől. Ezt a magyarországi szóhasználattal népi iparművészetnek nevezzük.

21 Továbbra is fölmerül a kérdés, mikortól, s milyen népművészeti tárgyakat nevezhetünk giccsnek? Ez azért is nagy probléma, mivel esztétikai funkcióban keletkezésétől szögesen eltérő környezetben is megjelenhet, mint „szép" tárgy.

22 E probléma megoldását úgy vélem megoldhatónak, ha egy adott tárgy anyagát, technikáját, formáját, díszítményét és funkcióját - habár megváltozott funkcióját is, együttesen vizsgáljuk.

23