A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)
KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Nyárády Gábor: A borsodi gyalogok kapitánya
keresebb, legmesszebb előrejutott gyaloghad, a miskolci hajdúság is. Azután a kuruc sereg Rákóczi körül összegyűlt része, többségében gyalogság, még hátrább vonult a csapatok rendezésének biztonsága érdekében. Thalynak ez a csapatokat többnyire pontosan megnevező, részletekbe menő leírása, amire a későbbi feldolgozások is építettek, elsőrendűen két hadrendi vázlaton alapszik; egyiket a Forgács-, másikat a Károlyi-levéltárban fedezte fel (ez utóbbit onnan kiemelve saját gyűjteményében helyezte el 27 ). Szerinte mindkettőt Rákóczi készíttette közvetlenül a csata után távol volt két tábornoka, Forgács Simon és Károlyi Sándor számára. Thaly a Károlyi-féle változatot közölte két munkájában is, de alighanem tollhibából a Forgács-levéltárat tüntette fel forrásul (s nyomában Márki is), noha a rajzon Károlyi kézírása ismerhető fel, tehát bizonyosan az ő példánya volt. Ez azonban csak jelentéktelen tévedés. Nagyobb hibákat vélünk felfedezni a jelzett csapatok összetételének meghatározásában, főképp erejük megjelölésében; Thaly hol zászlóaljnak, hol ezernek nevezi ugyanazt az egységet, a bataillon, ezred, dandár fogalmai összekeverednek nála. Úgy találja, hogy a Forgács-féle vázlat francia hadmérnök kezére vall; az a hadrend azonban. amelyet ő maga felhasznált, illetve annak feliratozása semmi esetre sem származhat francia embertől. A számozott jelmagyarázat ugyanis többnyire a korabeli magyar írásmód olyan jellegzetességeit tükrözi, amelyeket az akkor még csak három hónapja magyar földön tartózkodó francia tisztek aligha sajátíthattak volna el oly hamar. Meglepő viszont, hogy ugyanaz az írnok Miskolcot „Miszkolcznak" írta, Esze Tamást pedig így: „Esze Tamász". Más efféle furcsaságok is szembeötlenek a feliratokban. Kár, hogy ezt az értékes dokumentumot még senki nem vetette alá kritikai vizsgálatnak. Magyarázatot kívánna egyebek között az is, hogyan lehetséges, hogy a hadrend mintegy ötven császári seregrészt nevez meg a parancsnokkal együtt (ámbár zavarosan, sok tévedéssel). Tudjuk ugyan, hogy a kuruc felderítés kitűnően működött, de hogyan juthatott a viszonylag rövid harcérintkezés során ilyen mélységig? Kérdésünk nem kételkedést takar az okmány eredetiségét és hitelességét illetően, csupán az alaposabb értékelés hiányára utal. Kétellyel fogadjuk azonban mind a hadrendi vázlatnak, mind Thaly és mások erre - és csak erre - alapozott előadásának Nyárády Andrásra és csapatára vonatkozó részleteit. Az előzőekből teljesen nyilvánvaló, hogy Nyárády a borsodi-gömöri gyaloghajdúk élén állott. Viszont semmi nyoma annak, hogy csallóköziek kerültek volna a keze alá, vagy hogy ő maga a csallóközi hadműveletekben részt vett volna (bár ez nincs kizárva). Thaly Bercsényijében 28 maga is korrigálja első leírását, s Nyárádyt a borsodi, gömöri és csallóközi hajdúcsapatok parancsnokaként tünteti fel. De a hadrendben nem szerepel sem borsodi, sem gömöri hajdúság, szerepelnek viszont a „miszkolcziak" a parancsnok neve nélkül. Egészen bizonyosnak látszik, hogy itt valójában a borsodi-gömöri seregről van szó, amelynek egy companiája állt miskolciakból (akikről Rákóczi elismerő sorait idéztük); külön miskolci gyalogos ezredről nem tudunk az északnyugati hadszíntéren. Nyárády tehát ennek az ezrednek vagy zászlóaljnak a kapitánya lehetett, a gömöri Sándor Györggyel mint helyettessel az oldalán, vagyis éppen ama egységé, amely a gyalogos seregek közül a leghősiesebben küzdött. Ismételjük: kizárólag a szóban forgó felvonulási rajz felirata jelzi Nyárádyt a miskolciak szomszédságában, a csallóközieknél, akikbe a tőlük balra haladó német zsoldoshad galádul belepuskázott; se Kolinovics, se más forrás nem nevezi meg az így megtámadott és felbomlott gyalogság parancsnokát. Vajon ki lehetett az? Somogyi Ferenc csallóközi kapitány neve már 1704 elejétől sűrűn előfordul az Archívum Rákóczianumban publikált iratokban, saját, Károlyi Sándorhoz írott levelei is ismertek. Bercsényi június 3-án - alighanem a szomolányi győzelemben játszott szerepére tekintettel -
