A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Nyárády Gábor: A borsodi gyalogok kapitánya

mozdulatairól, elém terjesztette, hogy megfontolta, milyen nehezen lehet ezt a sereget csatarendbe állítani, s azt hiszi, könnyen zavar támad közöttük az éjszakai menetben... Különben is, az ellenség lassan halad, és ha csak hajnalban indulunk el, akkor is megelőzzük. Tanácsa józannak látszott, és megfogadtam. De nemsokára megbántam, mert nem volt időm a csatatér felderítésére és kiválasztására. Karácsony éjszakája tiszta, hideg és száraz volt. A nappal is ugyanígy kezdődött. Megérkeztünk Nagyszombathoz, és messziről felfedeztük az ellenséget... Elindítottam Eszterházy (Antal) tábornokot a lovasság balszárnyával, nyomában a gyalogsággal, hogy siessen a mélyúton át, és állítsa csatarendbe a hadakat érkezésük sorrendjében. Bercsényi a lovasság jobbszárnyával a város keleti oldalán húzódó mélyúton nyomult előre. Mindössze e két tábornokom volt, a gyalogságnál pedig csak kevés értelmes tisztem... Csak jelenlétem akadályozta meg a prédára vágyókat abban, hogy betörjék a város kapuját... Körülbelül egy órakor borulni kezdett az ég, s amikor elhagytam a gyalogságot, hogy megkerüljem a várost, olyan sűrűn kezdett havazni, és olyan vad szél csapkodta arcunkba a havat, hogy a világon semmit sem láttunk." A csata története jól ismert. Magyar részről szemtanútól csak egy leírás maradt: Rákóczié. De sok részletet örökítettek meg levelek, diáriumok, kortársi vagy csaknem kortársi feljegyzések (Kolinovics, Bél Mátyás), s még az erdélyi emlékírók (Cserei, Czegei Wass, Wesselényi István) munkáiban is olvashatunk figyelemre méltó visszhangokat. Mindezeknek, valamint az osztrák forrásoknak első, monografikus feldolgozása Thaly Kálmán érdeme.

22 Bottyán-, Ocskay- és Bercsényi-életrajzaiban újra és újra visszatért a témára, néhol helyesbítve, kiegészítve előadásának első változatát. A bennünket érdeklő mozzanatok dolgában reá támaszkodik Márki Sándor leírása,

23 s az összes későbbi szerző, itt-ott gazdagítva vagy korrigálva Thaly munkáit. A legalaposabb feldolgozás Markó Árpád tollából származik.

24 Bánlaky József is részletesen tárgyalja a csatát A magyar nemzet hadtörténete 18. kötetében. Tömör összefoglalások olvashatók más hadtörténeti és egyéb szakmunkákban, folyóiratokban.

25 Az újabb művek közül Köpeczi Béla-R. Várkonyi Ágnes II. Rákóczi Ferenc című kötetét és A magyar nemzet hadtörténete című igényes vállalkozást említhetjük. Itt tehát csak futólagos vázlatot adunk a kuruc és a császári had 1704. december 26-i, Nagyszombat melletti összecsapásáról, Thaly monográfiáját követve, mivel ehhez kapcsolódnak majd további megjegyzéseink, s a lényeget tekintve a többi leírás is erre épül. A jobbszárny kilenc lovasezredét Bercsényi vezényelte (köztük volt János Deák és Deák Ferenc ezeré a borsodi lovasokkal), a balszárny ugyancsak kilenc lovasezrede pedig Eszterházy Antal parancsnoksága alatt állt. Középütt helyezkedtek el a gyalogos egységek, balról jobbra a következő sorrendben: Scharudi (Rákóczi szerint „egy szökevény és jobb híján kapitányi rangra emelt altiszt") ötszáz német zsoldosból alakult bataillonja; Nyárády András (akit Thaly már a Lipótvár alól idevonulók között megemlít) a csallóközi hajdúkkal, egy bataillon; a miskolci hajdúság, szintén egy bataillon; Bercsényi palotásainak egy zászlóalja; Farkas Sándor hajdúezere; Sréter János gyalogzászlóalja; Brémer Antal német bataillonja, s a csak nemrég érkezett francia tisztek vezette gyalogososztály. Mögöttük Esze Tamás, Bokros Pál ezrede, továbbá Rákóczi palotásezredének két zászlóalja képezte a tartalékot. Mindkét részről ágyúzással kezdődött a csata. Rákóczi hamarosan észrevette, hogy Heister a tüzérségi tűz oltalma alatt ki akar térni az összecsapás elől, s Lipótvár felé, vagyis eredeti célja felé szándékozik indulni. Bercsényi is felfigyelt erre, hadsegédét lóhalálában Rákóczihoz küldte, aki nyomban visszaüzent: Ebeczky István lovasezere haladéktalanul támadja oldalba az ellenséget. így is történt. Az Ebeczky-ezred nagy lendülettel rontott az ellenséges gránátosokra, s óriási pusztítást végzett közöttük. Ámde Ebeczkyék előretörését tévesen támadási parancsnak véve, a szomszédos ezre-