A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Nyárády Gábor: A borsodi gyalogok kapitánya

volt a legjobb gyalogság, amellyel valaha is rendelkeztem; a török háborúkban edződött meg, s a legjobban volt fölfegyverezve" - írja Rákóczi. Nincs adatunk arról, hogy Forgács alatt Koroncónál borsodiak is küzdöttek volna. De mert a veszteség nagy volt, Rákóczi július 7-én Borsodhoz is pátenst intézett: inszurgálásra szólította fel azokat, akik eddig kivonták magukat a harcból, jelentkezni tartoztak Orosz Pál generális főstrázsamesternél Kassán.

16 Bercsényi mellett viszont továbbra is voltak borsodi mezei hadak. Nyitrán, augusztus 25-én - a vár bevétele napján - kelt levelében ezt jelentette Rákóczinak: „Én innen segítséget nem küldhetek (a Dunántúlra), mert nincs egyéb tót hadamnál, egyedül Borsod vármegye és Andrássy György ezeréből vagy 300 katona van mellettem; ha azok is odaszorulni találnak (tudniillik a Dunántúlra), miként marad magában ez az ország?"

17 Szeptember 7-én Léváról keltezett levelében pedig Nyárády nevével is találkozunk. „Az nemes vármegyéknek jó volna méltóztatnék Nagyságod ismét parancsolni de insurrectione... - írja -, mert megvárják ők azt." Majd az utóiratban: „Ha Nagyságodnak tetszenék: Borsod, Gömör, Torna gyalogi egy kapitányság alá rendeltetnének; Nyárády jó kapitány, Borsod gyalogival van, az vicéje úgyis Gömör vármegyei, Sándor György. Nógrád, Heves, Kis-Hont ismét más regiment. Nógrádból fő-, Hevesből vicekapitányok, Kis-Hontból főstrázsamester telnék ki. Hont, Bars, Zólyom ismét egy regiment. Árva, Turóc, Liptó egy. A többi is ilyen nyomon mehetne."

18 Innen a gyanúnk, hogy Nyárády már hosszabb ideje Bercsényi mellett lehetett, talán már az őszi hadjárat óta. De minden bizonnyal ott volt a főtábornok hadaival a szomolányi győztes csatában és utána is a borsodi gyalogsereg egyik kapitányaként. Csak így érthető ugyanis, hogy az elismerésben oly fukar Bercsényi mint „jó kapitányt" ajánlotta őt Rákóczi figyelmébe. Valószínűleg többszörösen megbizonyosodott parancsnoki képességeiről. Persze, nincs kizárva, hogy már a felszabadító harcok vagy a hegyaljai felkelés idejéből ismerte, mégis inkább úgy véljük, hogy az előző hónapok hadieseményei során alakult ki róla ez a véleménye. Nem lebecsülendő dicséret. Rákóczi Emlékirataiban sűrűn panaszkodik tisztjeire, a hadászat, a harcászat, a fegyelemtartás dolgaiban teljesen tudatlanoknak nevezi őket, s megállapítja, hogy ezért a nagyobb csatákban mindig hátrányban voltak a jól képzett vezetők által irányított császári csapatokkal szemben. A rendi szellemnek megfelelően a főnemesek, nemesek soraiból kinevezett tábornokok, magasabb parancsnokok többsége alkalmatlannak bizonyult a hadvezetésre, s a kisebb rangú tisztek közül is csak a Thököly-had és a felszabadító háború veteránjai, illetve a császári seregből átálltak voltak haditapasztalatok birtokában. Nyilvánvalóan Nyárádyt is - az egykori thökölyanus gyaloghadnagyot, aki utóbb a törökellenes harcokban tanúsított vitézségéért armálist kapott - harcedzettsége, a sok évi hadiszolgálat tette „jó kapitánnyá" Bercsényi szemében. Augusztus végén fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Gyöngyösön, s a két fél között létrejött megállapodás fegyvernyugvást rendelt el október 31-ig. Minthogy az időközben Selmecbányán folytatódott békealkudozások meghiúsultak, november elsejével ismét mozgásba lendült a kuruc hadigépezet. Rákóczi Érsekújvár bevételét tűzte ki elsőrendű célul, lévén a vár a legfőbb erősség a nyugati országrészben. Bottyán János parancsnoksága alatt nagyszámú gyalogság vett részt a vár körülzárásában, s ott volt néhány lovasezred is, köztük János Deák ezeré. A szerencse ezúttal megint a kurucok pártjára állt, s alig egyheti ostrom után, november 16-án - a városbeli magyarok megnyerése révén - sikerült az őrsereget megadásra bírni. Amilyen lesújtó volt a császáriak számára Érsekújvár eleste, olyan diadalérzettel töltötte el a kuruc hadat. Rákóczi és Bercsényi november 24-én Semptén megállapodott, hogy a sikert kiaknázzák: Rákóczi