A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Nyárády Gábor: A borsodi gyalogok kapitánya

A borsodi gyalogok kapitánya A kuruc szabadságharc vezéralakjairól terjedelmes monográfiák készültek a múltban vagy a jelenben, a kisebb rangú szereplők közül azonban csak nagyon kevésről jelent meg alapos kutatásra épült írás. Vak Bottyán, Esze Tamás, Jávorka Ádám, Béri Balogh Ádám, Ocskay László tartozik a kivételek közé; újabban Czelder Orbán és Kisfaludy László brigadérosokról, Móricz István és Winkler Vilmos ezereskapitányokról láttak napvilágot kisebb-nagyobb tanulmányok. Csakhogy - az utóbbi rangbélieknél maradva - Rákóczi hadseregében legalább százhatvan ezereskapitány szolgált, persze nem egyidejűleg, s közülük bizonyára jónéhányan megérdemelnék, hogy nevüket az utókor megőrizze emlékezetében. Jóllehet a borsodi hajdúk, talpasok, lovasok derekas helytállásáról nem kevés adatot ismerünk, egyetlen feldolgozás sem említi például, hogy kik álltak a megyéből verbuvált seregek élén a mozgalom kezdeti szakában, amiről a szórványos források többnyire csak hiányosan vagy szűkszavúan adnak felvilágosítást. Érthető tehát, hogy az apró nyomok és a nagy hézagok nemegyszer téves megállapításokra vezettek, s úgyszólván átöröklődtek az idők során az újabb és újabb művekbe. Itt csak egy ilyen, Borsodot érintő tévedés kiigazítását kíséreljük meg, s csupán egy, méltánytalanul elfeledett borsodi gyalogkapitány, Nyárády András* hadiútját próbáljuk követni a felkelés első két esztendejében, egyszersmind szükségképp felvázolva a fegyverbe szólított megyei regimentek szerepét a hadieseményekben. 1703 augusztusának derekán Rákóczi még Szatmár megvívására készült, amikor Ocskay László - a tiszabecsi átkelés kierőszakolása után - lovas seregével saját elhatározásából Ónod alatt termett. Harangod táján csatlakoztak hozzá a Hernád-Sajó-menti hajdúvárosok kuruc talpasai a Thököly alatt gyaloghadnagyként szolgált János Deák (Ónodi vagy Szikszai János deák) vezetésével. A Montecuccoli ezred ott elhelyezett három százada előbb beszorult az ónodi várba, majd a túlerő láttán eszeveszetten elfutott. így a megyében Ónod, Rákóczi birtoka lett az első helység és vár, ahol kitűzhették a Pro Libertatés lobogót.

1 Ocskayék innen északnak fordultak, megrohanták és felégették Szendrő városát, Baranyai András pedig - a szabadságharc végén Ungvár kapitánya - blokád alá vette a várat

2 (amely egyébként még egy esztendeig tartotta magát, s csak 1704. augusztus 23-án kapitulált). Nagy zűrzavar támadhatott a megyében, ami abból is látszik, hogy míg korábban havonta esetleg többször is összeült a megyei közgyűlés vagy legalább a parciális közgyűlés, az augusztus 6-i edelényi „congregatió" után, amikor Ottavio Nigrelli felső-magyarországi főkapitány felülésre felszólító rendelkezését tárgyalták, legközelebb csak szeptember 21-én gyűltek össze a rendek, ezúttal Miskolcon; ekkor olvasták fel Rákóczi első felhívásait és pátenseit (majd december 4-én és a következő év február 12-én volt újabb közgyűlés

3

). *Csak névrokona a szerzőnek