A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Varga Gábor: Lak egyház- és gazdaságtörténetéhez (1758-1832)

Lak egyház- és gazdaságtörténetéhez (1758-1832) I. Egyházi fegyelmezés a laki reformátusoknál (1758-1787) /. Az egyházi fegyelmezés a szakirodalomban A reformáció születésének pillanatában igen fontos feladatának tekintette a hívek erkölcsi nevelését. Hiszen, mint tudjuk, a régi hit megújításának igényében a feslett erkölcsök nem kis szerepet játszottak. A legrégibb egyházi irodalmakban - a II. helvét hitvallás, a heidelbergi káté megtaláljuk a kiközösítés, az eklézsiakövetés szankcióját, mely a megtévedt, bűnös hívek javítását kívánta szolgálni. Az 1562. évi debreceni hitvallásban ugyancsak olvashatunk a vétkek büntetéséről. Az öt évvel későbbi debreceni zsinat VII. kánonja fel is sorolja, kiket kell egy-két intés után kiközösíteni: a) a tolvajokat, b) a paráznákat, c) a részegeseket, d) a szitkozódókat, e) a hamisan esküvöket.

11

' Az 1576. évi hercegszőllősi zsinat 28. cikkelye tovább bővíti a vétkek sorát: „Kitiltunk minden nyilvánvaló és cégéres bűnben heverő embereket: mint a részegeseket, hamisan esküvőket, szitkos átkozódókat, lopókat, paráznákat, kik uzsorával kereskednek, kik az anyaszent egyházban botránkozást tesznek."

2 Ugyanebben az évben a nagykőrösi egyházban a bűnök sorát még az alábbiakkal egészítették ki: istenkáromlók, dohányzók. Érdemes felidéznünk a legrégibb fennmaradt kiközösítési eseteket. 1639-ben a nagykőrösiek feslett életéért „kirekesztésre" Jtélték Dávikánét; ugyanitt már egy kötél széna ellopásáért is ez a büntetés járt.

3

1661-ben Komáromi György debreceni prédikátor paráznaság miatt kirekesztette a gyülekezetből Diószegi Kiss István asszonylányát, aki a férjétől elválasztatott.

4 A „kirekesztés'"' mindig a vasárnapi istentiszteleten történt. A bűnös a templom közepén ült fekete széken, feje fekete lepellel volt leterítve. Ilyenkor a prédikátor hozzá intézte az intelmeit, majd a bűnbánó ének elhangzása után a lelkész felsorolván vétkeit, kiközösítetted Ezután a bűnös bizonyos ideig nem hallgathatta az istentiszteletet, nem járulhatott az Úr-asztalához, sőt még a gyülekezet tagjainak is tilos volt vele beszélgetni. Aki ezt megszegte, azt is büntették. Más források szerint maga a vétkes sorolta el a templomban bűneit és esedezett megbocsátásért.

6 A 18. században már kissé szelídült a büntetés: a prédikációt a templomon kívül meghallgathatta a kiközösített. A kiközösítés és az ezt követő visszafogadás (eklézsiakövetés) széles körben a 18. században kezdett országszerte elterjedni. A lelkészek erkölcsfelügyeletét a consistóriumok segítették, akiknek kötelessége volt bejelenteni a tapasztalt renitenskedéseket.

7 A kiközösítést és az eklézsiakövetést II. József törölte el, de még a múlt század közepén is alkalmazták Erdély egyes vidékein/ Ilyen eseteket