A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Fügedi Márta: A miskolci polgárok 18. századi lakáskultúrájához

kek arról tanúskodnak, hogy ezek jelentős része, így az ágynemű, valamint a szőnyegek, függönyök, kendők becses vagyontárgynak számítottak, és közülük sok alkalmas volt adományozásra, ajándékozásra is.

26 A használati textíliák közül először is az „ágybéli portékákat", azaz az ágyneműt kell említeni.

27 A nyoszolya csak ezzel volt egységes, a leltárakban is gyakran együtt sorolják fel: „egy nyoszolya kékfetésű, melyben vagyon 7 vánkus, egy derékallya, egy dunna egy tarka lepedő". Az ágynemű alapanyag és érték, díszítés szempontjából is változatosnak tekinthető: a lepedő között a nyomtatott, a négynyüstös vászon mellett gyakran említenek hímzéssel díszítettet is, pamuttal, fejtővel, sőt selyemmel varrott gyolcsot. A felvidéki csipkekészítés és kereskedelem hatására a polgári textíliákon is megjelenik a „tót csipke" és rece, sőt ez olykor mint önálló betét, még fel sem dolgozva szerepel a leltárakban: „lepedő végibe való varrás." A párnahajak, fejelek szintén gyakran nyomtatott kelméből készültek, ünnepi változataik pedig az előzőekhez hasonlóan „különb különb féle selyemmel vagy szőrrel varrottak". A leltárak paplant és dunnát egyaránt emlegetnek, „selyem, tafota, nyomtatott vászon" változatokban. Végül említésre érdemes a „halottnak való lepedő", a „koporsóba való lepedő" és „a halálra való ruhák" megkülönböztetett összeírása. Az egyéb háztartási textíliák listája is gazdagnak mondható. Az asztalra való abroszok skálája például a felsőbb társadalmi rétegeknél szokásos asztalra való szőnyegtől a kamuka abroszon át a síkos abrosz lepedőig terjed, s a gazdasági rétegződést is tükrözi. Figyelemre méltó, hogy a vizsgált városi kézműves polgárok háztartásában is milyen mennyiségben volt jelen a feldolgozatlan, még végekben álló vászon vagy más textilféleség, sőt olykor maga a nyers fonal: „5 réff vastag vászony, 7 réff házi uj vászony, 18 sing vékony vászony, 14 sing keszkenőnek való négyes durva vászony egy tűrésben, 20 sing gyapot vászony, tiz kisded csomó len, 8 láb gyapot fonal, virágos kender fonal". A feldolgozott összeírások egy szinten látleletet nyújtanak a vizsgált korszak, tehát a 18. század második fele miskolci polgárságának, a korabeli miskolci társadalom középosztályának tárgyi ellátottságáról, tárgyi környezetének színvonaláról. Az elemzett anyag mennyisége és a bevezetőben felvetett információs korlátai természetesen nem teszik lehetővé általános következtetések megvonását. Annyi azonban megállapítható, hogy a lakáskultúra egyike azoknak a kulturális területeknek, amelyekben a társadalomnak rang és vagyon szerinti rétegződése általában jól tükröződik.

28 A lakások bútorzata a vizsgált adatokból megállapíthatóan csak a legszükségesebb darabokból áll, ugyanakkor egy társadalmi rétegen belül is feltűnnek a színvonalbeli különbségek, megjelennek a korabeli divatot követő reprezentációs célt is szolgáló bútordarabok, amelyek azonban együtt élhetnek a több generációval korábbi, örökölt berendezési tárgyakkal. FÜGEDI MÁRTA JEGYZETEK 1. A teljesség igénye nélkül néhány jelentős tanulmány e témakörből: Tárkány Szűcs Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Budapest. 1961. Benda Gyula: Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család a XVIII. század közepén. Agrártörténeti Szemle XXVI. 1-2. sz.. Zólyomi József: Nógrád megyei kereskedők leltárai a 18-19. századból. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve XI. Salgótarján, 1985. 313-347. Szende Katalin: A soproni polgárság anyagi kultúrája a késő középkorban. Aetas 3. sz. Szeged, 1990. 69-107. Rácz István: A debreceni cívisvagyon. Agrártörténeti Tanulmányok 14. Budapest, 1989. 2. Marjalaki Kiss Lajos: Újabb adatok Miskolc 18. századi építkezéseihez. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei (a továbbiakban HOM. Közi.) 2. Miskolc, 1955. 32-34.. Marjalaki Kiss Lajos: Miskolci építkezési adatok a 18. századból. HOM. Közi. 3. Miskolc. 1956. 74-75., Marjalaki Kiss Lajos: Régi