A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János: A szőlőbirtok társádalommegosztó hatása Erdőbényén századunk első felében

evangélikusok (kik e tájon a felvidéki vármegyékből beköltözött iparosok közül kerültek ki), mind a zsidóság számának csökkenése a polgári foglalkozások térvesztésére utalhat. Ez a társadalmi jelenség szempontunkból figyelemre méltó, mert Erdőbénye társadalmának paraszti jellegét közvetve hangsúlyozhatja. A továbbiakban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy tetten érhetjük-e Erdőbénye itt is hangsúlyozott paraszti jellegét? Miben mutatkozik meg a népesség paraszti mentalitása? Eközben milyen szerepet játszott a szőlőbirtok a társadalom megosztásában? Bár kétségtelen, hogy a hagyományos gondolkodásmódot követő, életmódot folytató közösségek (feltehetően Erdőbénye közössége is) szokásában jellegzetes lehet a párválasztás gyakorlata, ennek ellenére itt eltekintünk ennek vizsgálatától. Külön tanulmányban akarjuk bemutatni Erdőbénye párválasztásának gyakorlatát, társadalomszerkezetét. Anélkül, hogy vallatnánk tehát az anyakönyvek adatait, a továbbiakban egy lassan feledésbe merülő hagyományos világnak a népi emlékezetben őrizgetett képét rajzoljuk meg.

6 Pontosabban arra teszünk kísérletet, hogy felvázoljuk a régi Erdőbénye társadalmát. Nyomokban bár, de fel-felbukkan még a jobbágyvilág emléke, annak is a birtokszerkezetben megragadható jellege. Adatközlőim így vallottak a kisgazdákról: ..Csak így mondták a faluban(í), hogy kisgazda. Ennek kis darab földje, kis darab szőlője volt. A Rácz szüleimnek háza volt, s utána járt 1 hold kaszáló, 4 vékás föld, meg rét is, erdő is. Külön volt a gyümölcsösük. Annyi szilva meg alma termett, hogy szekérrel hordták Nyíregyházára."

7 „Ekhós szekérrel jöttek a kövér, terebélyes nánási kofaasszonyok. Megvették szekerszámra a szilvát. Haszonra vették meg, s vitték Nyíregyházára." A kisgazdáknak „ódalt volt a szőlője, a birtokosoké volt a szebbje. A kisgazdáknak szántó is volt, ha fél hold is. Sajnálta volna eladni. Réttyök is, fájok is volt a Szokolván. Úgy mondták, hogy fa joga van. A ház után évente 12 szekér fát kaptak." „A kisemberek kiszorultak szélekre, nem a jó területen volt a szőlőjük. Zeg-zugos helyekre szorultak ki. Ezek voltak: Barnamáj, Hidegódal, Bodóka, Csonka, Gaizsi, Eresztvény. Kisemberek voltak a Szárhegyen is. " Tekintsünk el a többször használt kisgazdák, kisemberek fogalmának tisztázásától, kezdjük a nagyobb gazdákkal, vagy ahogyan Erdőbényén emlegették, a jógazdákkal. Ebből nem sok volt, - mondották adatközlőim. Megegyeztek abban, hogy Sipos Dániel, Marton József, Bakos Zoltán volt az első Bényén. Emlegették még Lavotha Gyulát, Sipos Jánost, Gorliczai Istvánt és Danyi tiszteletes urat. „Mintaemberek voltak. Mindegyiknek volt szőlője, volt szántójuk is, hiszen a bényei határ Simától Longig körül volt szántóval. A Magita, a Mocsár, a Meszes, ezek is szántók voltak." Erdőbényén a jógazda, a módosparaszt mást jelentett, mint az Alföldön, „mert itt módos parasztnak számított már 15 holddal, mert volt neki mondjuk 2 hold szőlője, az már komoly alap volt. Gyümölcsöse, meg fél hold erdeje." A jógazdának „ettől többje volt, mondjuk 100 holdja. Erdőbénye első gazdájának, Sipos Dánielnek 7 hold szőlője volt. Ettől lett ő olyan hirtelen gazdag. Ez már óriási birtoknak számított. És hát lehetett is, mert amikor szépen termett a szőlő, amikor volt ára a bornak, megvolt a jövedelme is." Az egyes családokat birtokuk (nem utolsósorban szőlőbirtok) alapján sorolták be a városka társadalmába. Még a templomba készülő, vagy onnan kijövő férfiak között is így alakultak „a beszélgető csoportok. Hogy azért az egy rangbeliek együtt beszélgettek. Egy nincstelennel egy 2 holdas nemigen állt le társalogni." Amaz, a szegényebb nem is próbálkozott. Többnyire csak a vállalt munka megkövetelte érintkezés volt meg közöttük. Persze „a szegényekkel is szóbaálltak a jógazdák, mert hiszen azok voltak a képeseik". De csak ezen az okon. Már a kisebb szőlőbirtok (800 n.-öles) is „tartást adott az egész család részére". A családok tehát birtokuk megszabta korlátok között betagolódtak a település társadalmába. Persze „a tisztelet megvolt alulról fölfelé és fordítva