A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Iglói Gyula: Dokumentumok Miskolc 19. századi városrendezésének történetéből II.

rább", az új építési vonalon volt. A két szomszédos épülethez képest kialakult zug megszüntetése céljából - a lakóházzá történt átalakításkor - megengedte a mérnöki hivatal, hogy egy újabb homlokzat épüljön az eredeti falsík elé. Ezzel mára, már végképp a „papíron maradt" rendelkezések közé tartozik a hajdani szabályozás. A másik fellebbezést a Gőzmalom Rt. nyújtotta be, tiltakozván a területük déli részét „csonkító" új utcanyitás ellen. A szabályozási terv valóban azt írta elő, hogy „a Széchenyi utcza folytatása képen a király utczából... 20 (húsz) méter szélességgel a sertésvásártéren, a gőzmalom telkén és a vasúti vágányokon keresztül a tűzérlaktanyáig egy új sugár utcza nyittassék." A tervezet, a szabályrendeletek és a fellebbezések 1899. február 15-én kerültek a Borsod megyei képviselői testület közgyűlése elé. A megyei közgyűlés a szabályozási tervezetet teljes egészében jóváhagyta, a fellebbezéseket elutasította. A szabályrendeletek közül a megye nem hagyta jóvá a „városrendezési szabályrendeletet", mivel annak egyes rendelkezései magánjogi igényekbe ütköztek, továbbá nehezen, vagy alig végrehajthatóknak minősültek. A „szépítési és kisajátítási pénztár létesítése" ügyében alkotott rendeletet viszont jóváhagyták. A két szabályrendeletet, a megfelelő egyeztetések, átdolgozások után 1902. október 7-én tartott városi, majd 1902. december 10-i Borsod vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésen fogadták el. A megyei jóváhagyási záradék kikötötte, hogy „a Széchenyi utcza folytatásaként, a Király utczától a tűzérlaktanya kapujáig vonuló új utcza a C. pont alól a B. pont alá soroltatik." Ez azt jelentette, hogy az utcanyitást törölték „a kívánatos,... de közszükséget ez idő szerint nem képező utczák" kategóriájából! Az új besorolás szerint „közérdek szempontjából szükséges új utczák, vagy terek alkotása" minősítést, nyert. Ezzel a megyei döntés visszaállította azt a minősítést, amit a városi közgyűlés pont a jóváhagyást kimondó 1902. október 7-i ülésén rendelt el a mérnöki hivatalnak, módosításra! Ez az utcanyitás még évek műlva is felkorbácsolta a közvéleményt. Miután a városi közgyűlés 1907. július 9-i ülésén kérte a kisajátítási terv megállapítását a kereskedelmi minisztertől, a közfigyelem a részletekre is kíváncsi volt. Az Ellenzék című lap 1907. augusztus 1-i száma ezzel is szolgált. „Mert mindannak dacára, hogy a Széchenyi-utcza meghosszabbítását a közérdekből megnyitandó utcák közé vétette fel annak idején az előre látó érdekeltség, a város közönségének nem lehet érdeke, hogy pótadóját felemeljék csak azért, mert egy pár nagyon jómódú úr az adózó polgárság verejtéke árán könnyen jött százezrekhez akar jutni. Akkor kellett volna ezt az utcanyitást megcsinálni, amikor nem került volna százezrekbe. Adorján (korábbi nevén Adler) Károly, a város néhai főmérnöke, mikor az utcaszabályozási tervet elkészítette, egyúttal foglalkozott a Széchenyiutca meghosszabbításának a kérdésével is... Az ő tervezete szerint az új utca a Király-utcai fürdő mellett lett volna megnyitandó. Ezt annak idején könnyűszerrel keresztül lehetett volna vinni, ... mindössze 40-50 000 koronába került volna... Bezzeg akkor hallani sem akart az utcanyitásról a városházán uralkodó konzervatív irányzat... Akkor még nem voltak a mai érdekeltség birtokában az utcavonalba eső üres telkek, szántóföldek. Nem volt hát kiért megnyitni az új utcát... Nem úgy ma. Most kéz alatt dolgoznak az új utca érdekében, de hiába. A város közönsége mai pénzügyi helyzete mellett nem fog kidobni 500 ezer koronát, azért, hogy valaki busás nyereséghez jusson a város rövidlátásának jóvoltából." Közel 125 éve annak, hogy a városi képviselői közgyűlés úgy döntött, „hogy az alsó piacz utcza a pecze folyó hídjától keresztül metzve egy egyenes út vezetne a szinva folyó szélén a vasúthoz." Mégis, több mint fél évszázadot kellett várni ahhoz, hogy a Széchenyi utca meghosszabbításában az új út elkészüljön. Ami a század elején „drága út" volt, az 1952-ben sem volt olcsó! A Bajcsy-Zsilinszky utcai beruházás, melyben a