A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kőhegyi Mihály: Borsod vármegye táblabíróvá választja Széchenyi Istvánt (1836)
Borsod vármegye táblabíróvá választja Széchenyi Istvánt (1836) A magyar történetírás 1945 után vagy tíz évig tudomást sem vett Széchenyi István létezéséről, nevét kiejteni is szentségtörésnek számított. Halálának századik évfordulója (1960) megtörte a jeget, és ráébresztette történészeinket elmulasztott kötelességükre . 1 A nagy lendülettel megindult kutatások azonban csak részfeldolgozásokat eredményeztek, újabb összefoglaló mű megjelenésére nem került sor. 2 Pedig alig lehet vitás, hogy Széchenyi részesedését a magyar polgári átalakulás eszmerendszerének kialakulásában és kezdeti érvényesülésében nem leszünk képesek iratainak teljes kiadása nélkül megállapítani. Széchenyi István akkor lépett fel, amikor a történelem Magyarországon kikerülhetetlen szükségszerűségként tűzte napirendre a fejlődés gátjainak eltávolítását és a polgári intézmények létrehozását. Történelmi helyének és jelentőségének megállapítására az egyetlen helyes és alkalmas mérce csak az lehet, hogy mennyiben szolgálta vagy gátolta eszméivel és tevékenységével ennek a történelmi folyamatnak az elindulását és előrehaladását. A Magyar Tudományos Akadémiát életre hívó gesztusával a magyar nyelvnek, a nemzeti irodalomnak, s ezeken keresztül a nemzetté válás ügyének tett felbecsülhetetlen szolgálatot. 3 A Hitel című munkájának megírása és 1830 elején történt megjelentetése felbecsülhetetlen jelentőségű volt abban, hogy a Széchenyi által 52 piciny királyságnak nevezett megyék az 1832-1836. évi országgyűlésre küldendő követek utasításaiba haladó eszmék gyakorlati megvalósításának egész sora kerüljön. 4 Az egyes megyék elszigeteltsége is megszűnt, és erejük megsokszorosodott azzal, hogy kialakult a kerületi üléseket előkészítő megyei tanácskozások rendszere. Az ellenzék vezetői összejöveteleiken egyeztették elképzeléseiket a követendő elveket és taktikát illetően. E megbeszéléseken - többnyire Csapó Dániel tolnai és Nóvák Antal békési követ szállásán - dőlt el, ki lesz a javaslattevő, ki és milyen sorrendben szól a vitás kérdésekhez, mi a teendő a javaslat visszautasítása esetén stb. A tanácskozások fő szervezője Wesselényi Miklós volt, aki rendszeresen tájékoztatta Széchenyit, és tanácsát kérte.' Az országgyűlés befejeztével (1836. május 2.) a követek beszámoltak a sikeres munkáról s nyilván Széchenyi István tevékenységéről is. Magánbeszélgetésekben pedig számos alkalommal szóba került neve és áldásos tevékenysége. Érdemei hivatalos elismerését azonban egyedül Borsod megye vállalta, s közgyűlésén táblabíróvá választotta. Az erről szóló irat a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának Széchenyi-gyűjteményében maradt fenn. innen közöljük betűhíven:
